Maryék még mindig a tengeren lavíroztak. Elhagyták Dohust, és csak céltalanul bolyongtak. Mary ráért. Nem volt senkije, csak a hajója, a Red Rainbow. Ideje meg végtelen. Semmi nem zavarta meg belső nyugalmát. Marc meghalt, legalábbis itt a földön kilépett az életéből. Mary már többször meg akart halni, hogy újra együtt lehessen szerelmével, lélekpárjával, a férfivel, aki a mindenséget jelentette neki. De Isten úgy látszik számára más szerepet szánt. Ő életben maradt..még nem jött el az idő, hogy ő is távozzon a földi létből. Talán ez is egy újabb próbatétel számára, hogy tanuljon, hogy fejlődjön, és hogy feljebb léphessen azon a bizonyos létrán.
Marc, a férfi ismét eszébe jutott. Nem is kellett, hogy eszébe jusson, hiszen mindig ott volt benne, a része volt.
Hát jó...két nap és Karácsony. Mary szerette a karácsonyt. Visszaemlékezett. Amikor még kislány volt szülei a nappaliban hatalmas fenyőfát állítottak fel, amely ragyogott, csillogott a sok dísztől. Az összes dekoráció, a gömbök, a díszek, a terítők, a gyertyák minden fehér- piros volt. A fenyő illata átjárta az egész nappalit. Elmosolyodott. Valószínű, hogy itt tölti a Karácsonyt egyetlen társa, a hajója biztonságában. Sem hajó a láthatáron, sem egy sziget, nem nagyon volt kilátásuk a változásra. Elővette a hajónaplót és írni kezdett. Azt nagyon szeretett. Ilyenkor kikapcsolt, megszűnt a külvilág és csak az írásra összpontosított, amely átvezette egy másik világba, vagy a múltba. A közös múltjukba Marc-kal. Soha nem gondolta volna, hogy ennyire lehet szeretni valakit, testestől- lelkestől , elfogadni és együtt létezni a szeretet mámorában. A toll kiesett a kezéből és mosollyal az arcán aludt el, a múltban járt. A múltnak azon a részén, amely akkor abban a pillanatban szép volt. Erőteljes kopogásra ébredt.
-Igen?- szólt ki bágyadtan.
-Kapitány! Kapitány! Sziget a láthatáron!
Mary felpattant az ágyából.
-Azonnal megyek!
Gyorsan felöltözött, rendbe szedte magát, majd a fedélzetre sietett. Néhány mérföldnyire szárazföld vonalai rajzolódtak ki.
-Hm...lepődött meg Mary, és a térkép fölé hajolt.
A térkép nem jelöl semmit, semmilyen szigetet. Ez érdekes.
-Megnézzük, vagy változtassunk irányt?- kérdezte az első tiszt.
-Megnézzük! Lehet, hogy lakatlan és tele van kincsekkel. Ha meg nem, akkor feltérképezzük.
-Ezidáig rendben. De mi van, ha nem fogadnak szívesen minket? Akkor leigázzuk őket?
-Csak ha muszáj akkor harcolunk.Önmagunk védelmében. Ok nélkül csak kedvtelésből, nem ölünk embereket.
-Értettem- felelte Thomas.
Néhány óra után a hajó kikötött. A legénység óvatosan lépett ki a partra.
Elől Mary ment az első tiszttel. Csendben haladtak előre. Egyenlőre semmilyen mozgást nem észleltek.
Folyt. köv...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése