Ma van az év utolsó napja. Soha nem szerettem a Szilvesztert. Talán mert utolsó, valaminek a vége, és magába foglalja a búcsúzást, az elmúlást..És én utálok búcsúzkodni. Legszívesebben két kézzel nyúlnék a Nyár után, és bezárnám egy zsákba, hogy örökre itt maradjon nekem, mert szeretem, mert akarom, mert meghalok nélküle- birtoklás, ragaszkodás. Ilyen vagyok.
Soha nem szerettem ezt a napot, talán egy kezemen meg tudom számolni hányszor voltam bulizni. Nekem a Szilveszter nem a nagy bulikat, az önfeledt ivászatot, a zsúfolt tömeget, fullasztó cigarettabűzt és tánctól leizzadt emberek szagát jelenti. Jobban szeretek otthon lenni, a családdal eltölteni, kártyázni vagy jó filmeket nézni. És nem viháncolok ok nélkül, csak bágyadtan mosolygok- próbálom átvészelni ezt a napot is. De mindig is más voltam, mint a társaim.
Az ünnepek előtt a lelki társam írt egy levelet. "Rosszat érzek, vigyázz magadra!"
-Rosszat?- lepődtem meg. Ezt hogy érted? Tudod, hogy nem félek.
-Nem, ne úgy. Erősítsd meg a lelkedet.
Nem foglalkoztam vele, csak legyintettem. Problémák mindig vannak, majd elmúlnak. És ki is ment az intése a fejemből.
Aztán karácsony előtt kezdődött. Először csak egy apróbb gond, utána egy másik, megint egy, és tegnap is. Így rakodott szépen mind, terhelve , nyomva előtte még szárnyaló lelkemet. Feszült vagyok, nyugtalan, mosolytalan, bágyadt, fáradt, kedvetlen. Nincs kedvem írni sem..
Valaki azt mondta nekem: látod, ez a világvége hatása...nem fizikális értelemben kell érteni a pólusváltást, hanem lelkiekben. Az marad életben aki tud uralkodni a szinte már elviselhetetlen feszültségen. Bevallom, próbálom, de nagyon nehéz. Talán egy- két nap és túl vagyok mindenen.
Csak hajnalban értettem meg, tudatosult bennem a lelki társam mondata: erősítsd meg a lelkedet...ez a sok rossz azért lenne? A pólusváltás miatt?
Boldog Új Évet Kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése