A fenyőfa csodás díszekkel , sújtásokkal pompázott a nappali sarkában. Szinte minden tekintetet magára vonzott, mintha ezt sugallná: nézzetek rám, egyedül vagyok, mégis pompázok, boldog vagyok. Szeretetet, melegséget, fényt adok.
Minden egyes díszben jelen van egy aprócska szeretet. A feldíszített fán többféle színben pompáztak az üveggömbök. Fellelhető volt rajta arany, ezüst,zöld, lila, fehér, piros és kék változat. A piros és a kék egymás mellett helyezkedett el. Felfüggesztve lógtak egymás mellett. A huzat hatására olykor megérintették egymást megnyugtatva a másikat: itt vagyok, és itt leszek mindig Veled, melletted. Vigyázok Rád, szeretlek.
Bár ellentétes színűek vagyunk, piros és kék, mint a férfi és a nő, mégis tökéletesen kiegészítjük egymást. Te vagy a párom, a társam, az életem, a mindenem- szólalt meg a piros gömb.
A kék közelebb húzódott hozzá, hogy kerek gömbteste érinthesse, érezhesse társa jelenlétét.
Én is szeretlek. és vigyázok Rád. Ha majd az ember leszed minket innen, és beletesz egy dobozba, mert véget ér a Karácsony, úgy fogok helyezkedni, hogy ott is melletted lehessek. Óvhassalak, vigyázhassak Rád, és szerethesselek az idők végezetéig.
A piros gömbnek ezekre a szavakra megrepedt kerek gömbteste, de csak kívülről. Hogy magába fogadhassa társát, a szerelmét, és így egyesüljenek a szeretet mámorában. Összetartoztak. Soha többet nem akartak szétválni, kizáródni a másikból
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése