Korábban már találkoztam a cím első felével a Mandala üzeneteként. Nem tudom miért éppen akkor, és miért ezzel a mondattal.
Ma újra beírta nekem egy ismerősöm, csak hagyd, hogy legyen, de ne akard.
Hm..hagyom. Hagyom és érzem, hogy áramlanak hozzám a pozitív dolgok elnyomva az elő- előtörni készülő bosszúságokat. Ahogy bekövetkezik egy- egy bosszúság, mindjárt jön a jó dolog is, amely elnyomja a rosszat, feledteti velem és mosolyt csal az arcomra. Hagyom, ahogyan egyes emberek akarják, hogy szeressem őket, elfogadjam őket(pl.a lányom barátja)
Megtettem. Elfogadtam, kedvelem. Talán később szeretni is fogom..
Ne akarjak? Az akarás egyenlő a céllal vagy a birtoklással? A harccal? Adjam fel a harcot?
Az életben Most már nem kell semmiért sem harcolnom. Jön minden magától, csak reagálnom kell rá. Amiket, akiket akartam, azokért már megvívtam a csatáimat és győztem. Élek!
Ne akarjam, hogy film legyen a regényemből? Adjam fel az álmaimat? Ezt nem hiszem! Nem tudom, hogy értette pontosan az ismerősöm.
Már nem harcolok. A virtuál világban sem. Nincs miért, nincs kiért. Megtanultam, mi az ami számít nekem. Értük pedig nem kell harcolnom. Itt vannak az életemben. Maguktól. Visszajönnek, vagy el sem mentek.
Átszerkesztettem a profilomat, vége a kalóz énemnek. Leraktam a kardot....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése