2013. január 5., szombat

Osho




Nem tudom miért most, és nem tudom, miért róla írok..talán mert szeretem, talán mert magamban apámnak nevezem, mert csodálom, mert hiszek neki, és sok dologban egyet értek vele. Bár én csak egy nő vagyok. Se nem filozófus, se nem bölcs, és csodálni való sem vagyok. De , aki megérdemli nagyon tudok szeretni...adni, úgy, hogy nem várok érte semmit. Érzékeny vagyok és intuitív.
Mostanában gyakram látom magam előtt a mosolyát, néha huncutul csillogó szemeit..és bennem visszhangzanak bölcs tanításai. Nézzük, ki is ő?




Osho Osho eredeti neve: Bhagwan Shree Rajneesh A szanszkrit Bhagwan szó jelentése „Az Áldott” (eredetileg ezt a szót általában hindu istenekre használták, mint Bhagwan Ráma vagy Bhagwan Krisna). Emellett használják olyan személyek jelölésére is, akik gazdag szellemi tudással rendelkeznek. A hindu történelemben ezt a nevet sokszor használták keresztnévként is – sok hindu gyerek kapja meg valamelyik isten vagy spirituális tulajdonság nevét. Rajneesh 1971-ben vette föl ezt a címet. Osho, állítása szerint nevét William James „Oceanic” szavából képezte; tudjuk azonban, hogy az Osho a zen tradícióban a szellemi mester megnevezésére is szolgál (például Osho Bodhidharma). Osho tanítása nem sorolható be semmilyen kategória szerinti tanításba, felölel szinte mindent. Az egyéni keresés kérdéseitől életének éveiben a közélet legsürgetőbb társadalmi és politikai témáiig. A londoni Sundey Times szerint Osho egyike annak az ezer embernek, akik igen jelentős hatással voltak a 20. század alakulására. A Sunday Mid-Day úgy nyilatkozik róla, mint azon tíz ember egyikére – Gandhi, Nehru és Buddha mellett -, aki megváltoztatta Indiát. Osho munkája – saját szavaival élve – az, hogy segítsen megteremteni a feltételeket egy újfajta ember megszületéséhez. Ezt az új embert ő gyakran „Zorba a Buddha”-ként, azaz egy olyan emberként írta le, aki ugyanúgy képes élvezni földi örömeit, mint Buddha csöndes nyugalmát. Osho egész munkásságának alapelve szerint egyesíteni kívánta a Kelet időtlen bölcsességét a nyugati tudomány és technika legnagyszerűbb vívmányaival. Jól ismert forradalmi munkássága a belső átalakulás területén is. Olyan meditációs technikákat fejlesztett ki, amelyek figyelembe veszik a mai világ felgyorsult életritmusát.



Meditációk

Osho a meditációról is másoktól eltérő véleményt hangoztatott. Szerinte a meditáció egy elmén kívüli állapot, nem pedig koncentráció. Elme nélküli, az elméhez való „nem ragaszkodás” állapota. Ez egy olyan dolog, ami valakivel „megtörténhet”, egy olyan állapot, amiben létezhet, de nem olyasmi, „amit csinálhat”. Szerinte a modern ember számára egyáltalán nem egyszerű csak ülni és meditációban lenni, ezért létrehozott olyan aktív meditációs technikákat, amelyek az embert természetes úton viszik a meditáció állapotába. Ezek a technikák – állítása szerint – lehetővé teszik, hogy egy személy felszínre hozza a mélyen elnyomott vágyait, gondolatait. Több technikájában használja fel a táncot, a szexualitást. De mint sokszor felhívta a tanítványok figyelmét, a meditációs technika még nem maga a meditáció, ez csak egy módszer a meditációs állapot elérésére.

Gyerekkora és „megvilágosodása”

A későbbi Osho egy kis indiai faluban, Kuchwadában született. A szülei a dzsainizmus követői voltak. Születésekor a csillagjós azt jósolta, hogy valószínűleg még hét éves kora előtt meg fog halni, ezért a szülei az anyai nagyszüleihez küldték, amíg el nem éri ezt a kort.
Elbeszélése szerint ez nagy hatással volt további fejlődésére, mivel a nagyanyja teljes szabadságot és tiszteletet adott neki, valamint a nagyapját és másokat is erre biztatott. Így Osho nagyrészt gondozás nélkül maradt, szigorú nevelés és merev szabályok nélkül.
Osho szerint a gyerekek fejlődését életük első hét évében jelentősen befolyásolja a tanulás erőltetése és a nekik kijáró tisztelet hiánya. Ideális esetben ennek fordítva kellene lennie: az emberek újra megtanulhatnának a gyerekektől azokat a dolgokat, amelyeket már elfelejtettek. Ha a gyerekek szabadon nőnek fel az első éveikben, elég erőt és intelligenciát szereznek ahhoz, hogy később képesek legyenek önállóan dönteni és véleményt alkotni.
Pontosan ez történt vele is. Amikor először iskolába ment, képes volt beszélgetni és meggyőzni a tanárát, aki nagyon szigorú volt a gyerekekkel. Osho szerint azok a gyerekek, akik tiszteletet kapnak, sokkal szófogadóbbak. Ha a szülő nem foglalkozik a gyerek személyiségével, hamarosan kikerül a gyerek figyelméből.
Miután betöltötte a hetedik évét, visszakerült a szüleihez, ahol az addigihoz hasonló tiszteletet kapott az ott élő nagyapjától, akivel ezért nagyon őszinte kapcsolata alakult ki. A nagyapja többször mondta neki: „Tudom, hogy jól csinálod. Sokan mondhatják, hogy ez nem így van, de senki nincs a te helyzetedben. Csak te dönthetsz a te helyedben. Csinálj bármit, amiről úgy érzed, hogy jó. Én támogatlak, mert szeretlek és tisztellek téged.”


Osho szerint például, nincs kimondott, mindenki számára szabott meditáció, hiszen minden ember másféle. Szerinte, akinek a főzés, vagy virágtermesztés a legkedvesebb kikapcsolódás, az is lehet meditáció, hiszen akkor kikapcsolja ez ember az elméjét és a kikapcsolt elme, már a meditáció egyik formája. Egyedi „aktív meditációi” segítenek, (a fent említett dolgok is az aktív meditációhoz tartoznak) megszabadulni a test és az elme felgyűlt feszültségeitől, lehetővé téve ezzel a meditáció ellazult, gondolatoktól mentes állapotának könnyebb magtapasztalását. Indiában, a Bombaytól kétszáz kilométerre, délkeletre fekvő indiai Pune városában található Osho Commune Internationalban bárki közvetlen tapasztalatokat szerezhet mind a mai napig, amelyre leginkább az éberség, az ellazultság és a vidámság jellemző. Magyarországon két kiadónál kaphatók a művei, az Amrita és az Édesvíz kiadónál. Az Amrita kiadó megjelentette a beszédeit, hangkazettán, videokazettán, de már dvd formátumban is kapható. Angolul és magyarul lehet kapni az anyagokat, akár nyelvtanuláshoz is jó. Osho tanítványai, tisztelői, a mester halálakor a hamvait tartalmazó urnája mellé a következő feliratot írták. „Osho sohasem született, Sohasem halt meg, csak látogatást tett a Föld nevű bolygón, 1931 december 11. és 1991 január 19. között.”


Érdekesség: Osho a nevét a William James Oceanic névből alkotta. Nos a regényemben teljesen véletlenül jelen van az óceán és a William név is. Vagy még sem véletlen?:-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése