2013. január 15., kedd

A szeretetről




Müller Péter:
Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod – nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj – és tudod, hogy nem kellett volna.
Nemcsak neki, neked is sajog, azonnal.

A szeretet nem ismer sem időt, sem távolságot.
Ha gondolsz valakire, azonnal ott vagy, ha történik vele valami, azonnal érzed,
s ha mélyen szeretsz valakit, kilépsz az időből, s az örökkévalóságot éled tovább:
látod, hogy a bimbóban ott a virág, a virágban a hervadás, s elhervadt virágban az új élet csírája.

Akik szeretik egymást, azoknak nem lehetnek titkaik, mert látják egymást nemcsak ma, holnap és holnapután,
de ezer inkarnáció múlva is látják, és tévedhetetlenül fölismerik egymást.
Bármilyen jelmez és maszk mögött is: ő az! Ismerem!

A szeretetben nincs felejtés. Ezért megrendítő, ha elveszíted azt, akit szerettél:
a halál olyasmit kér tőled, ami lehetetlen – hogy felejtsd el, akivel egy vagy.
Soha senki sem tudta ezt megtenni, vagy ha igen, nem szeretett igazán.

Amikor Jézus olyasmit mond, hogy minden elmúlik, kivéve az Én szavaim, valószínűleg erről beszél:
a szeretet nem halandó.
Akár élünk, akár halunk, jön velünk; akik szeretik, ismerik is egymást, ott legbelül ismerik, mert egyek -
s ezen nem fog ki sem az idő, sem a halál.

A szeretetben minden most van.
Minden együtt és minden egyszerre van: nincs múlt és jövő ideje.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése