„Elengedni nem könnyű. Művészet. Csak érzéssel, csak lélekkel lehet. Semmi köze az elméhez, a gondolatokhoz. Csak a szívhez van köze.”
"
Néha
az embernek szakítania kell a múltjával, hogy legyen jövője. Ezt soha
nem könnyű megtenni. Ez az egyik különbség a túlélők és az áldozatok
között. Elengedni azt, ami volt, hogy túlélje azt, ami van.Nos...ha valaki menni akar el kell engedni, harag és fájdalom nélkül. Minden ember fájdalomküszöbe különböző. Van aki jól bírja a fájdalmat, van aki kevésbé. Persze, itt nem a fizikális fájdalomra, hanem a mentális fájdalomra gondolok. Hogy a kettőnek van-e valamilyen köze egymáshoz? Szerintem, igen.
Mentális fájdalom: elengedni valakit, aki közel állt hozzánk, valamilyen szinten szerettük, az fájdalommal jár.
De amint elfogadjuk azt a gondolatot, hogy nem szűnik meg számunkra létezni, csak közös útjaink most itt véget érnek, akkor már nem is olyan fájdalmas. Hagyjuk őt szabadon szállni, hagyjuk, hogy megismerjen másokat.
Visszavárjuk? Valamilyen szinten igen, de ezt sem a szó szoros értelmében kell felfogni. Úgy várjuk vissza, hogy továbbra is az emlékeinkben él, és csak a szép dolgokra emlékezünk. A rossz dolgok eltűnnek, így ha rágondolunk, nem fájdalmat, valami könnyed lebegést kell éreznünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése