Vajon ugyanúgy lelkesednél valakiért mint kezdetben, ha három napja nem hallottál róla?- tette fel a kérdést kedvenc barátom.
Bevallom, ez jó kérdés, elgondolkodtatott. Annyit kért ne válaszoljak, csak gondolkodjak el rajta. Megtettem, gyorsan elképzeltem a szituációt, és a válasz megszületett. Nem! Én nem lelkesednék ugyanúgy egy személyért..
Nekem szükségem van a napi kontaktusra, vagy fizikálisan vagy virtuálisan, azaz szellemileg is.
Nem tudom..mert ez azért nem ilyen egyszerű. Vegyünk egy példát..megismertem a férjemet, rajongtuk egymásért..az idő telt, megszoktuk egymást. Már nem rajongunk ugyanúgy egymásért, de kölcsönösen féltjük, óvjuk, szeretjük a másikat. Ha nem látnám három napig..nyáron nem láttam, mert nélküle nyaraltam a gyermekeimmel..első nap eltelt az utazással, este bevillant, vajon mit csinálhat most? Második nap elrepült, de már ott volt bennem a hiányérzet. Harmadik nap már hiányzott, és a 4. nap irány haza! Nem rajongással, de örültünk egymásnak..
Nézzünk egy új dolgot..vágytam egy hosszú szárú fekete csizmára. kerestem, kutattam, akartam. Megvettem, rajongtam érte. Már nem rajongok, de szeretem. Megismerek itt valakit..betéved hozzám, beszélgetünk, egy- két órát. Ha mélyen, értelmesen, nyomot hagy bennem. Három napig nem jön , nem ír, majd felbukkan szép napot- sablonszöveggel..már nem úgy gondolok rá, mint a legelején.
Ha valakit elengedek, mert nem egyezünk, csak vitázunk, ha ő mást akar, mint én..utána visszajön..már nem rajongok érte, mint az elején. A törés ott van a kapcsolatunkban, és már nem találom magamban, hiába keresem. Ezért írtam a bemutatkozásban, nincs nálam második esély:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése