A Mandala üzenete

Tegnap újra elolvastam a Mandala üzenetét:Csak hagyd hogy legyen...Korábban már felraktam blognak, de volt aki nem értette. Nem tudom, engem mindig meghat, áthat minden egyes sora. Szerintem annyira szép, és annyira kifejező, hogy akárhányszor olvasom, mindig ellágyulok, megnyugszok tőle. Valószínű, meg fogom tanulni kívülről.
Ugye azért születünk le ide a földre, hogy tanuljunk. És mindezt saját elhatározásunkból tesszük. Annyiszor fogunk leszületni, amíg meg nem tanuljuk ugyanazt a hibát elkerülni, kiiktatni legyőzni.
Nos...nem tudom, hány szintes lélek lehetek, de valószínű, hogy van még mit tanulnom, azért vagyok, élek itt Most a földön.
Szeretem az életet. Minden fájdalma, nehézsége ellenére. Boldog vagyok. Kapok apró és nagyobb pofonokat, de szerencsére eddig még mindig fel tudtam dolgozni, és ezáltal fejlődök.Hiszem, hogy mindenki számára van egy kijelölt út, a saját útja, amin végig kell mennie. Utunk során többen csatlakoznak hozzánk. Van aki elkísér egy- egy szakaszon, de van aki csak egy pillanatra lép rá, utána tovább megy. Hogy ki jön végig velem az utamon? Nem tudom. Egyetlen embert sejtek, érzek, tudom, hogy ő velem van minden egyes pillanatban- bennem él.
Előfordulhat olyan is, hogy azonos időben többen kísérnek ugyanazon az úton, de ők sem végig. Akik mellém szegődnek, szeretettel fogadom őket, hagyom, hogy kövessenek, esetleg jöjjenek mellettem. Senkit nem kérek, mert az már az akaratom, a ráerőszakolásom lenne a másik félre. Alárendelés, uralkodás felette. Nem teszem. Hagyom hogy mindenki saját akaratából döntsön: velem jön egy darabig vagy sem?
Aki velem jön, azoknak megköszönöm, aki nem- velük nem foglalkozom, mert számomra nem léteznek.Az én Igaz-am nem az ő Igaz-uk.
Hogy kivel vagyok Egy? Aki tökéletesen egyetért velem, és én is vele. Aki a lelkem egy kiszakadt darabja, aki újra beillesztődik belém, így alkotva a teljes egészt. Akivel úgy kommunikálunk, hogy nem kellenek szavak, akivel érezzük egymás minden rezdülését.