Nem gondoltam hogy ennyire , és ennyi embernek fogok hiányozni egy bizonyos közösségi oldalról, ahonnan három hete leszedtem, töröltem magam. Egyre többen keresnek meg, és találnak rám itt, ugyanis a Google kereső kiadja a blogjaimat. Néhányan visszavárnak, reménykednek, hogy visszamegyek. Miért? Itt(is) vagyok, és jó itt nekem. Itt béke van , csend és magány. Nincsenek kavarások. Aki máshol olvasott, most már itt olvashat. Az írást nem hagytam abba! Sőt! Sokkal összetettebben írok. Nem akarok visszamenni! Természetesen nekem is hiányzik néhány ember, de ők (nagy részük) utánam jöttek, a többi meg majd rám talál, ha akar. Ha az a sorsunk, hogy újra meg újra találkozzunk, akkor fogunk is. Addig jönnek velem, amíg akarnak. Amíg rá nem jönnek, hogy az én utam, az ő útjuk is lehet. A számomra fontos emberek itt vannak körülöttem, velem. Talán eljutottam odáig, hogy elfogadtam őket. Bár látom a hibáikat, de próbálok nem ítélni, hiszen én sem vagyok tökéletes. Hogy hiányzom nekik? Bevallom, meglepett, de jólesik. Köszönöm, hogy olvasnak....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése