Szerintem nincs olyan felnőtt, aki valamilyen szinten ne szeretne játszani. Van aki kevésbé, de van aki már mániákusan, vagyis megszállottja a játékoknak. Vannak társasjátékok, kártya játékok, sport játékok, veszedelmes játékok(orosz rulett), és szerelmi játékok.
A játék életünknek örök részese marad. Attól, hogy felnőttünk, lélekben gyermekek vagyunk, vagyis szeretünk játszani, csak már más érdekek, nézőpontok vezérelnek, mint gyermekként. Én nem tudtam, hogy szeretek játszani. Valahogy a gyermekeimmel is csak a kedvükért játszottam, és nem a játék élvezetéért. Utána rákaptam az amőbára, amit nagyon szerettem, de utólag rájöttem, nem a nyerés és a logika miatt, hanem a kommunikáció miatt szerettem, miközben tanulmányoztam az emberi jellemeket. Kell-e a játék? Mindenki maga érzi. Nekem nem feltétlenül...én jobban érzem magam, ha elvonulok egyedül zenét hallgatni, vagy írni, mintha játszanék.
Meddig játék a játék? Ha a fizikai, kézzel fogható játékokra gondolunk, addig amíg nem durvul el, nem fordul át a másik leigázásába a nyerés érdekében.
A felnőtt játékok, a flört, meddig játék? Ameddig mindkét fél úgy gondolja, hogy játszanak, jó így ahogy van, és nem várnak többet a másiktól. Ha már az egyik fél el kezd többet érezni, akkor már nem játékról beszélünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése