Ma az emberi kapcsolatokon gondolkoztam el. Pontosan azért, mert délelőtt is rám írt egy régi kedves ismerősöm, és este is amikor egy röpke fél órára felnéztem a netre. Bevallom, mindkettő jólesett a kezdet és a vég. Rég hallottam felőlük. Az egyik személy egészen közel áll hozzám. Már lassan két éve, hogy ismerem, és vele soha semmin nem veszekedtünk, nem vitáztunk. Talán ő az egyetlen személy, akivel így viselkedtem. Innen jött a gondolat, virtuál világ ide-oda, de mégis jelent valamit,ha ezek a megnyilvánulások érzéseket váltanak ki belőlem. Az ember társas lény. Egyedül magányos és talán céltalan is lenne. Szerintem ez visszavezethető arra, hogy a lélekközösségben is sokan vagyunk, nem egyedül. Egész életünk során keressük társainkat, embereket, lelkeket, akikkel jól érezzük magunkat és akikkel hasonlóan gondolkodunk.
Szeretem az embereket. Minden ember más és más. De talán minden emberben van valami, valami olyan tulajdonság, amely egy másik ember számára szép és akár vonzó is lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése