Hétvége

Elkezdtük a februárt. Hála Istennek! Ez duplán is valaminek a végét jelenti. Vége van a januárnak.És közeleg a tél vége.
Bár ma undorító borult, esős idő volt, ráadásul még hideg is. A szokásos hétvégi teendők: főzés, mosás, mosogatás, pakolgatás, meg ami még jön mellé. Tésztát gyúrok! Mikor a lányom pici volt, és otthon voltam vele GYes-en, akkor szinte 2-3 naponta gyúrtam, a szomszéd néni ellátott tojással. A lányom felnőtt, a néni meghalt. Most anyósom lát el(majdnem) tojással. De tegnap vettem egy kartonnal, így gyúrhatok nyugodtan. És ugye a házi dolgoknak nincs párja: Házi lekvár, házi tészta, házi kolbász, házi sütemény, savanyúság..stb. Nos..ez nekünk mind adott, úgy hogy egy szavam sem lehet. Délelőtt letördeltem a kiadásra váró regényemet, így egy kicsit lazulhatok, amíg szárad a tészta. Fiamnak összeírtam egy zenei listát, hogy írjon egy CD-t. Van rajta két szám, amelyet egy kedves ismerősömtől kaptam. Az én óhajomra dolgozta fel a hegedűs változatot. Ő nem más, mint a csodálatosan hegedülő Dér Zsolt. A zene emlékeket idézett fel bennem, amelyek halvány mosolyt csaltak az arcomra. Köszönöm neki. Majdnem minden zeneszámhoz egy- egy emlék fűződik. Emlék, mert elmúlt. A múltamnak volt egy része-vége lett. Lehetett tanulni belőle.
Ahogyan a tél, úgy az idő is telik. Lassan itt lesz a tavasz. A tavasz, már maga az éledező természet, az élet, a nyár kapuja.Ha már visszanéztem, akkor folytatom. Volt és van néhány ember mellettem, életem új szakaszában. Közülük néhányan jönnek velem az utamon, van aki csak rálép és futólag érinti azt. Jó így..örülök, hogy vannak..nekem.