Nos...úgy látszik ez a hét a mesék hete. A meseírást Jean, kedves barátom indította el újra bennem. És most egy másik ember is kedvet kapott hozzá.. Jó, ha így ihletet kapunk egymástól, kiszélesedi az írói kör. A mostani mesét egy kedves barátom nagy szeretettel írta. Ti is olvassátok úgy.:-))) Egy kislány kit nevezzünk szépszemnek ( na ennél jobbat is kitalálhattam volna .. szar elemet kaptam mára :) ) az erdő elött sétált , és kedvencei számára ment vizet gyűjteni .Fel - fel pillantott ugrándozása közben , de mindig csak a patakot követte, hisz azt az utat jól ismerte .Ugrált - szökkent , mint kis halak a szép kristálytiszta kék fehér csillámló vízben , és már majdnem céljához ért , mikor hangot hallott !Madár hangot !Nem oly madárét mint amit már megszokott ,hanem bánatos madárét . Mégis volt valami vicces a hangban , mely néha felcsapott magasba- néha panaszosan mélybe amolyan furán , érdekesen . Gondolta felfedezi a patakhoz közeli erdőt , mível itt még sohasem járt ,és megkeresi a madarat. Noha a szülei tiltották hogy a patakon túli erdőbe menjen , de őt a kíváncsisága erre sarkalta , és gondolta - Úgyan mi baj lehet belőle , hisz az erdész ,az a kedves szakállas férfi is erre járt mindig és oly sok kalandot mesélt . Óriásokat , tündéreket, manókat - kik kincset rejtenek- szóval amolyan érdekes lényeket kik csak itt élnek . Ezért felkerekedett ,és átugrotta a patakot egy kis ugrással .- Na ! Ennyi ! Mi ebben a nagy szám , nem félek én ? -gondolta , majd tovább lépkedett az erdő felé . Énekelve dúdolgatva haladt , és közben hallgatta a madarak édes csiripelő hangját , és a bokrok mélyén neszező kisállatok ágrezegtető ropogását , s a méhek- rovarok döngicsélő zúgását. Kereste az érdekes madár pataknál hallot bús énekét . Egyszer csak meg is hallotta , egy nagy odvas fa közelében , melyhez közel egy nagy domb ágaskodott .Közelebb ment , és rájött hogy a fa valójában a domb oldalában van , és egy barlangszerű képződményt takar . A hang odabentről jött .Nem értette ! Hisz a madarak az ég kedvelői - mit keres odabent az ő érdekes bús énekes hangu kedvence .Kedvence ! Eldöntötte- majd bájos kis arcára makacs -akaratos gödröcskék kerültek ! Igen az lesz! Hisz különböző másétól, és amolyan szomorúnak ,s különlegesnek tűnt. Anyu! Amúgy is azt tanította , hogy segítsek ,jó szívvel minden bajba kerülőn ! Ezzel lépett egyet - majd kettőt ,és egyre közelebb került a barlanghoz .Odabent hűvösebb volt ,ezért kis rózsaszín köpenyét magára takarta , és óvatosan lépdelt előre .Itt azért fura volt ,mert vakon kellett volna lennie , mégis mintha teliholdas éjszaka lenne ,látott .S látott , gyönyörű sztalagmitokat , csillámló ékköveket , surrogó denevéreket , és még sok -sok minden mást . - Hová mész kislány ? -kérdezte , sokkal utánna egy vékony kisfius ,erőtlen magas hang . A kislány megijedvén odanézett a hang irányába , majd lépett egyett hátra kezeit maga elé tartva . - HAh - hallatszott tőle a meglepett , majdnem kitörni készülő sikoly, oyan ami elött az ember levegőt vesz . .de félúton megszakad . Ekkor az árnyakból egy szőke szomorú szemü kisfiú lépett elő óvatosan ,mégis határozottan . - Ne félj - mondta -nem bántalak ! Hisz nem is tudnálak ! -majd hogy ennek bizonyítékát adja kezeit széttárta. Ki vagy te ? - Kérdzte szépszemű , és bár még hangja nem vesztett előző ijedtségéből , mégis erősebbnek tűnt. A kisfiú szomorkásan ránézett ,szemeiben kortalan bölcsességgel majd válaszolt . -Az Őrző . - KI ? - kérdezte ,s közben igyekezett az úttól és a csodálkozástól kibomlott fekete haját lófarokba igazítani a vissza. - Az örző ! - mondta fáradtan a szőkeség .miközben kezével egy távolabbi pontra mutatott . - Annak a kapunak az örzője ! Milye...-akarta kérdezni szépszemű ,de ekkor megpillantott egy szép obsidiánból faragott angyaloktól övezett szép kőkaput , abban az irányban amerre a kisfiu mutatott .Szélein szép kitárt szárnyú madarakkal, melyekből most már hallván , az ő szép az erdő szélén halott dallamos hangú madara szólt . Visszafordult a kisfiuhoz . - Mi van ott ? -tette fel a kérdést felvonván szép szemöldökét . -semmi ! Semmi olyan mi említésre méltó lenne ! Csak fájdalom , és szomorúság .Talán némi keserűséggel övezetten .Esetleg ...esetleg ... - mondta elcsukló hangon a fiu úgy mintha átérezné mindazt mit mond .-talán a remény ! ...- miközben legyintett mintha ezt maga sem hinné el . De hát egy kapu mögött hogy lehet mindez? - kérdé elkerekedett szemmel az ifjú leányzó a még gyermektől , miközben szemei , a láthatatlan forrásból származó fénytől , páratlan módon felcsillannak oly módon ,hogy a kapu obsidianjával vetekszenek - kékes fényben .Ahogy a fiu nézi , szinte megbabonázva .. megszólal -Ez nem közönséges kapu! Ez egy angyal lelkének kapuja ! Szia! :)) Folyt köv ! KIváncsi vagy ? :) - Nos , Hölgyeim hogy tetszik ? - tette fel a kérdést ültében a fekete hajú kis körszakállat viselő férfi , a nagy selyempárnákról .Arcán mely nemes vonású arab férfiak jellegét tükrözte- és ahogy akarta -arcán apró mosoly játszadozott. Amolyan mindent értő fajta . - Nem jó ! Túl szomorú , és különben is egy kislány aki barlangot talál ? Mi ebben az izgalom ? Hol vannak a szörnyek , a szép férfiak kikről a történetek szóllani szoktak ? - szólalt meg egy lány kinek származása északabra vallott , hisz meglepő módon szőke hajjal bírt .Tegyük hozzá , hogy itt a sivatag világában ,hol állandóan süt a nap , hol a homok az úr , és a legnagyobb kincs a víz , nagyon is meglepő ez . Szép vastag ,telt ajkán enyhe unatkozó fintor ült , melyet kék szemei csalódottsága tetézet . - Várjuk ki legalább a mese végét , de igaz legyen vidámabb a történet ! - mondta egy fekete hajú karcsú szépség, aki a többiekhez hasonlóan selyem alig ruhácskát viselt, és telt keblei csak úgy majd kibuggyantak a melleit tartó vékony derekát látni engedő felsőből . Ekkor a bárd a párnák rengetegéből elővett egy kis díszes drágakő berakásos lantot . - Rendben Hölgyeim ! Ahogy szeretnék - mondta lehajtott fejjel rejtett mosolyogva a bronzbarnára sűlt férfi, kin látszott hazája valahonnan innen lehet , a máridok , és dzsinnek világából . Széttárta karját , amolyan színpadiasan -vigyázva kincset érő hangszerére- majd köhécselt párat ,és mély hangján halk dallamok kiséretében belekezdett . -Történetünk , messzi délen játszódik , hol , hős és pór együtt élni látszik , de tudjátok meg drága hölgyeim , mi is történt akkor Eran völgyein .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése