Megadás

Megadás

Mary délután kipihenten ébredt. Megdörzsölte a szemeit, hirtelen nem tudta hol van. Friss, hűs levegő csapta meg az orrát. Szétézett az árnyékolt kis szobában. Lassan magához tért. A szigeten vagyunk, Cooper szigetén. Rendbe szedte magát, majd kiment a fénybe, hogy körülnézzen.

Matrózainak csak egy részét találta.

Ááá..hiszen halászni vannak- jutott eszébe. Christopher említette neki.És Thomas? Vajon merre van az első tisztje? Elindult Chris bungalowja irányába. Chris kint ült. Marla meg a gyerekekkel volt elfoglalva.

-Mary!- csillant fel a férfi szeme, ahogy meglátta a nőt. Jól aludtál?

-Igen, köszönöm. Jó mélyen. Amikor felébredtem, hirtelen nem tudtam hol vagyok.

-Gyere ülj ide- mutatott helyet a férfi maga mellett  a gyékényből font padon.

-Nem, köszönöm, sétálok inkább egyet, még csak most kezdek teljesen magamhoz térni.

-Ahogy gondolod. Elkísérjelek, vagy egyedül akarsz lenni?

-Elkísérhetsz.

Elindultak a vízesés irányába.

-Igazából tudni akartam, hogy tölti a szabadidejét a legénységem. De csak egy részükkel találkoztam.

-Tudod, hogy halászni mentek.

-Tudom, aztán eszembe jutott, hogy említetted- mosolygott rá Mary Christopherre.

Milyen szép a  mosolya!- csodálkozott rá újra  a férfi.

-Meddig maradsz Chery?

Mary ránézett sötétbarna mandula vágású szemeivel.

-Hát…valószínű, hogy holnapután tovább hajózunk.

A férfi arcán árnyék futott át. Máris? Ne már! Szeretem, hogy itt van! Nekem elég a látványa is.

-Már elmentek?

-Chris, szeretek itt lenni. De tudod, hogy engem felőröl a semmittevés. Tovább kell mennünk, bár ezt még a legénység nem tudja.

-Szomorú vagyok, hogy elmész- komorult el a férfi arca. Szeretem, ha itt vagy. Te nem tudsz róla, de Te vagy a fény, Mary. Ragyogsz. Aki csak rád néz, látja a ragyogásodat. melegséget, fényt sugárzol- ezért szeretnek a matrózaid is. És persze én is- közölte a férfi csendesen. Olyan bűvköröd van, kisugárzásod, hogy a puszta lényeddel megdobogtatod minden férfi szívét.

Mary rámosolygott.

-Túlzol Chris. Sajnálsz és kedveskedni akarsz nekem.

-Hát jó, sajnállak, mert látom, hogy szenvedsz. Fiatal, szép , értelmes nő vagy. Élve elásod magad! Tudom, min mentél keresztül. De! Felejtsd el Marc-ot! Ő meghalt, Te élsz. Ne fojtsd el magadban a szerelem, és a testiség utáni vágyat. Élvezd az életet, Mary!

Mary ránézett könnyáztatta szemeivel.

-Chris, nem tudom elengedni, annyira bennem van.Próbáltam, de nem látom a férfiakat. Csak őt látom mindenkiben. Chris közelebb lépett hozzá. Gyengéden átölelte, majd magához szorította, mintha nem akarná többet elengedni. Mary szólni akart, de Chris megelőzte.

-Csitt, most ne beszélj. Hagyd, hogy szeresselek. Tudom, mire van szükséged. És ajkát a lányéra tapasztotta. Eleinte gyengéden, csak ajkaival símogatta, majd egyre szenvedélyesebben harapta, szívta a kiszolgáltatott lány ajkait. Mary teste megremegett. Ahogy levegőt bírt venni, halk sóhaj hagyta el az ajkát. Nem tiltakozott. Hagyta, hogy a férfi ölelje, csókolja, símogassa. Már nem gondolkozott. Most nem volt Marc, csak ők ketten. Amióta Marc meghalt, nem volt férfivel. Az agya nem akart más férfit, de a teste másképp gondolta. A vágy, az érzelmek fölénybe kerültek az ész felett. Győztek. És Mary hagyta, hogy Chris kihámozza a ruháiból, hogy gyengéden a karjaiba kapva bevigye a dzsungel sűrűjébe, egy rejtett zugot keresve, ahol emberi szem nem láthatja őket. Chris úgy vitte, mint vadász a zsákmányát. Mint egy ritka és nemes vadat. Óvatosan és féltve. Nem gondoltak Marlara. Csak ketten léteztek. Csak ők ketten, a férfi és a nő, mely az idők fennállása óta egységet alkotott, az egészt.

Chris óvatosan letette a pálmákkal, páfrányokkal övezett tisztásra. Óvatosan levette a lány maradék ruháját, és forró , remegő kezével végigsímította  a lány egész testét. Lassan, türelmesen, aprólékosan,a hajától, az ajkaitól kezdve, kecses nyakán folytatva, nem kihagyva  amelleket, az ágaskodó bimbókat, majd lassan araszoltak ujjai  a lány köldöke felé. Mary lehunyta a szemét. Nem akart gondolkozni. Nem akart most Marc-ra gondolni, teljesen átadta magát az érzelmeknek. Csak a fölé hajoló férfitestre  összpontosított. El kezdte a férfi arcát simogatni. Belenézett a férfi kék szemeibe. Milyen érdekes, eddig azt sem tudta, milyen színű a férfi szeme. Chris szemei vágytól csillogtak, egyfajta csodálat, öröm volt a pillantásában.

Mary ajkát csókra nyújtotta. És érezte ajkain a férfi nedves, puha száját, ajka résnyire nyílt, utat engedve a férfi követelődző  nyelvének. Elkezdődött a nyelvek játéka. Először gyengéd felfedezése a másiknak, majd szenvedélyes, vad csatározásuk.

Chris keze Mary combjának belső felén matatott. Meg-megérintve a lány szeméremdombját, de csak egy-egy pillanatra. Mary átölelte a férfit. Lábaival átkulcsolta szorosan. Szerette volna magában érezni, egyre mélyebben, hogy kitöltse, betöltse, csillapítsa ott bent, égő, lüktető vágyát, amely a kielégülés után sóvárgott. De Chris még nem hatolt belé. Még nem. Húzta az időt. Tudta, sejtette, hogy ez csak egyszeri alkalom. Sikerült elkapnia a pillanatot, Mary gyengeségét, Mary vágyát. Ki fog használni minden percet. Addig húzza, amíg csak bírja.

Mary kinyitotta a szemét. Kérdés volt a tekintetében: mikor hatolsz már belém? Hát nem érzed, hogy majd szétrobbanok, annyira kívánlak.

Chris ujjait a lány ajkára helyezte. Szájával megkereste Mary ágaskodó mellbimbóját, és azt kezdte nyalogatni. Mary vonaglott alatta. Majd megőrült a vágytól annyira kívánta. Szinte már dobálta magát a férfi alatt. Chris nyelve lejjebb haladt. A köldök vonalától lefelé. Megkereste Mary legintimebb pontját, és ott folyttata a kényeztetést. Mary felsikoltott. Teste görcsbe rándult. Végigfutott rajta a vágy, a kielégülés hulláma. Chris nem hagyta, hogy sokáig így maradjon, gyorsan beléhatolt. Ki-be mozgott benne. Eleinte lassan, majd egyre gyorsabban. Mary átvette a férfi ritmusát. Így mozogtak, amíg együtt jutottak el a csúcsra. A kéj pillanatában végigkarmolta a férfi hátát.

-Kis vadmacska- adott puha csókot Chris neki, mielőtt legördült volna róla. Mary még mindig ebben az állapotban maradt,a semmiben. Még nem gondolkozott. Várta, hogy légzése visszatérjen a normális állapotába.

-Köszönöm- hajolt fölé a  férfi a lány arcát símogatva. Ne bánd meg kérlek, hiszen te is élvezted.

Mary elmosolyodott.

-Nyugi, nem bánom meg. Eszméletlenül jólesett. Régen voltam férfivel.

-Tisztában voltam vele. Ezért vigyáztam nagyon rád.

Chris még utoljára megcsókolta a nőt, majd segített neki talpra állni. Mary felöltözött.

-Nem is- gondolt egyet, itt van nem messze a vízesés.

Chris is ment vele. Bementek a hűs vízbe. Úszkáltak. Chris nem tudott másra gondolni, csak az előtte meztelenül úszkáló nőre. A vízben az ölébe ültette és újra magáévá tette.

-Hajj- sóhajtott fel Mary,abba kell hagynunk, Marlának fájna, ha tudná.

Chris ránézett. Hideg acélos, kék szemeivel.

-Mary, tudod, hogy szeretem és tisztelem Marlát, becsülöm őt, mert ő a gyermekeim anyja. De téged is szeretlek egészen másképp- és kisímított egy hajtincset a lány arcából.

-Visza kell mennünk- közölte Mary. Csak később gyere utánam, hogy ne legyen feltűnő.