Hiány

Éjjel, vihar zúgása, villámlás
törte meg a csendet
felébredtem, s kerestelek
magam mellett.


Nem voltál mellettem,
üres volt az ágy a helyeden.
De hiszen az előbb még
az erdőt jártam veled.


Álmodtam volna?
Mindez csak képzelet?
Hol vagy?
Nem fogod a kezem.


Az előbb még egy nagy
erdőben kószáltunk
Hűs levegő, áttört fény ,
madarak csicsergése kísérte utunk.


Kezem a tenyeredben landolt
érzem puha, gyengéd szorításod
Sétáltunk.És végre mosolygott
acélkék szemed, boldogok voltunk
amilyen két ember csak lehet.


A vihar felébresztett.
Véget ért az álom.
És nekem rettenetesen
fáj a hiányod.


Leülök a kis ösvényre,
ahol a múltkor vártál
Várlak, hát ha újra eljössz
hogy a karjaidba zárjál.