A kisfiú

-Ne Marja, ne hagyd abba! De a telefon kitartóan csörgött. Marina lekászálódott a férfiről és felvette a telefonját. Tyler volt. Gyorsan és idegesen beszélt. Marina annyit értett, hogy telefonáltak az otthonból, hogy a néni összeesett és az intenzív osztályra vitték. -Te jó ég,Tyler! Te hol vagy most? -Be kellene mennem hozzá, de nem tudom, hol van az otthon. -Várj meg, odamegyünk! -Mi a baj Barbarával? -kérdezte Will. -Összeesett és az intenzíven van az otthonban. -Odaviszel, szívem? Felvesszük Tylert is. Will felkapta a nadrágját, vett magára egy pólót, Marina is felöltözött és Tylerhez siettek. Felvették a férfit, majd az otthonhoz hajtottak. Marinát ismerték, így őt beengedték hozzá, de kérték ne maradjon sokáig, mert a néni nagyon gyenge. Marina rémülten lépett be a szobába. Ott feküdt Barbara, bekötve az infúzió, és fehérebb volt, mint az ágynemű, amelyben feküdt. Alig bírt beszélni. Marina leült az ággyal szemben egy székre, és megfogta Barbara lelógó kezét. Gyengéden megszorította. -Ne aggódjon, itt vagyok. Vigyázok Önre, minden rendben lesz. Barbara értette, amit Marina mondott. Nem bírt megszólalni, annyira gyenge volt. Ezért csak bólintott. Így ült Marina csendben az ágy mellett. A néni elaludt. Egy nővér nyitott be. Közölte Marinával, mennie kell, mert a néni nagyon gyenge. Marina felállt. Visszatette a széket a helyére, letörölte a könnyeit, majd elhagyta a kórtermet. Will és Tyler aggódva néztek rá. -Nem tudom, mi történt- fakadt sírásra Marina. Nagyon gyenge, nagyon fehér és beszélni sem bír. -Megkeresem az orvost- közölte Marina. Az orvos közölte, szívroham érte Barbarát, elég súlyosan sérült a szíve, kicsi az esély az életben maradásra. Marina könnyekben tört ki. -Nyugodjon meg, mindent megteszünk érte. Marina bólintott, majd elköszönt az orvostól. Közölte Will- lékkel, hogy mi történt.Tyler magába roskadt. -Tyler, ne félj. Nyugodtan maradj a házban. Értesítenünk kell a fiát. Csak a száma a néni noteszében van meg a telefon mellett. Barbara házához mentek. Marina megkereste a számot, majd felhívta Nicholast. Nicholas örült, hogy hallja a kedves házvezetőnő hangját. -Nick, üdvözlöm. Szomorú hírt kell közöljek, az édesanyja szívrohamot kapott,az intenzíven van az otthonban. Őszinte leszek, súlyos az állapota. -Azonnal indulok- közölte Nicholas. -Rendben. Az otthonban keresse, mi most jöttünk tőle. -Sajnálom, ami történt. -Köszönöm, hogy értesített, és Nicholas lerakta a telefont. -Tyler, mi most elmegyünk. Ha megjön Nicholas, bár ő csak késő este fog ideérni, csörögj rám, mert nem hiszem, hogy megértenéd magad vele. -Marina, nem kívánhatom, hogy ide gyere éjjel. -De’ A néni a pótanyám! Will nem szólt egy szót sem. Marinának minden kedve elment a vásárlástól, nagyon szomorú lett. Aggódott a néniért. Will, bár nincs kedvem, de muszáj vennünk 1- 2 dolgot, mert nincs otthon. -Természetes. Mehetünk. -Marina megölelte Tylert. -Nyugodj meg, majd jövök.Will- lel elmentek vásárolni. Megvették ami kellett, utána hazamentek. Lezuhanyozott, majd Will beülta számítógép elé. Beszélgetett Marina kisfiával, Georghival. -Will bácsi, anya merre van? -Mindjárt jön, csak elpakolja, amit vásároltunk. -Ott lakik Nálad? -kérdezte a kisfiú. -Csak ma, mert képzeld el Barbara néni kórházban van. -Ne máár! Mi történt vele? -A szíve rosszalkodik- felelte a férfi. -Szegény! Majdcsak jobban lesz! -Reméljük. Hiányzol kisöreg! -Te is Will bácsi. -Apa köszöni az ajándékot. -Szívesen. Legyetek jók! Marina szomorú volt. Lágyan megölelte Willt. -Megyek fürödni. Nem volt jó napom. -Sajnálom. Reméljük jobban lesz Barbara. -Megyek én is aludni. Kikapcsolta a gépet, majd az ágyban magához ölelte kedvesét. -Szeretlek, kicsim. -Én is szeretlek. Tyler nem szólt neki. Nem akarta éjszaka felébreszteni a lányt. Majdcsak elboldogul valahogy Nicholassal. Mi lesz most vele? Ha Barbara meghal mehet haza? Ennyi volt csak a külföldi pályafutása? Ááá…nem! Nem gondolhatok egyből a legrosszabbra. Nicholas az éjszaka közepén érkezett, Sam-mel, a fiával. Tyler elkészítette a szobájukat. Reggel Nicholas és Sam ment be Barbarához, de már hiába. A néni hajnalban elhunyt. A kisfiú nagyon sírt. Szerette a mamáját. Nicholas útközben már intézkedett a temetésről. Mikor hazaértek, Tylerrel közölte a hírt. Tyler meglepődött. Ilyen gyorsan? Pedig kezdte megszokni a nénit. Nicholas megnyugtatta, örülne, ha a lakásban maradna. Majd ő rendezi a munkabérét, a temetés után meg majd kitalálják, mi legyen a férfivel. Tyler felhívta Marinát. Megpróbálta finoman közölni a hírt vele. -Marina drága, rossz hírt kell közöljek. -Barbara állapota rosszabbodott?- kérdezte Marina. -Hát…így is mondhatjuk. Meghalt..Sedé. -Neem!- kiáltott fel Marina, és Tyler már csak a csattanást hallhatta, és Will kiabálását. Marina ájultan rogyott a földre. -Marja, szerelmem! Mi történt? -Térj észhez!- el kezdte rázogatni a lányt, majd gyorsan hozott egy pohár vizet, és a lány arcába locsolta. De Marina erre sem reagált. Will karjaiba kapta, berakta a kocsiba az ájult lányt és a kórházhoz vezetett. Marinát a sürgősségire vitték, majd onnan az intenzív osztályra. Bekötötték neki azonnal az infúziót. Will a folyosón le s fel sétált.Tudta, a lány nem halhat meg. Viszont remélte, hogy a sokk- hatástól nem szenved maradandó károsodást. A lánytól vért vettek. Will várt, idegesen. Vett magának az autómatából egy kávét. Azt kortyolgatta. Nyílt az ajtó. Kilépett a doktornő. -Végre! Hogy van a hölgy?- kérdezte az orvost. -Ön a közeli hozzátartozója? -Igen. Az élettársa vagyok. -Nos, jó hírem van. Szerencse, hogy a hölgy nem vesztette el a babát. Mindketten jól vannak, az anya állapotát stabilizáltuk. -Babát?- lepődött meg Will. Azt akarja mondani, hogy a párom babát vár? -Igen. Olyan 7- 8hetes terhes lehet a hölgy. De a holnapi vizsgálatoktól többet fogunk tudni. -Istenem! Köszönöm! Egy baby! Gyermekem lesz! Köszönöm doktornő. Mikor jöhet haza a hölgy? -Holnap még benntartjuk. De másnap, ha nem lép fel komplikáció, akkor hazamehet. -Rendben, és köszönöm. Bemehetek hozzá? -Most nem ajánlanám, alszik. És pihenésre van szüksége. -Akkor majd reggel visszajövök. Viszontlátásra! -Viszlát! Will hazavezetett. Ma nem ment be a munkahelyére.Telefonált a titkárnőjének, hogy váratlan okok miatt ma nem lesz. Öntött magának egy italt, majd még egyet. Egy baby! Istenem, nem tudom elhinni. Minden álmom teljesül. Itt van az enyém! Marina életem nője! És gyermeket szül nekem. Határtalan boldogságot érzett. Vigyázni fogok rá. Veszek fel házvezetőt, és ki fogom kímélni. De eszébe jutott Barbara. Ő itt örül, közben meg a néni meghalt. Egy emberélet kellett ahhoz, hogy egy új szülessen. Oda kellene mennem, megkérdezni, mikor lesz a temetés. Tyler. Mi lesz Tylerrel? Vegyem fel őt? De pont őt. Marja és közte van valami megmagyarázhatatlan légkör.Tudom, hogy Marja nem szereti szerelemmel…de Hűha, most mi legyen? Nem is tudja Tyler számát. Inni meg ivott, nem vezethet. Megvan! Megyek biciklivel. Kitolta a garázsból rég nem használt biciklijét, és Barbara házához karikázott. Becsöngetett.Tyler nyitott ajtót. -Szia. Gyere be! -Üdvözlöm, Willhelm vagyok, Marina barátja- mutatkozott be Nicholasnak. -Örvendek. Nicholas. -Fogadja részvétemet , nagyon sajnálom, ami történt. -Köszönöm. -Nem szeretném zavarni, de jól ismertem és kedveltem az édesanyját. Szeretném elkísérni utolsó utjára. Mikor, és hol lesz a megemlékezés? -Holnap 11 h- kor a központi temetőben. -Ott leszek. Még egyszer sajnálom- és kezet nyújtott a férfinek. Tyler kikísérte. -Mi van Marinával? Will ránézett. -Marja összeesett, kórházban van. Sokkhatás érte. -Neem! -De sajnos. Viszont van egy jó hírem. Apa leszek- és Will halványan elmosolyodott. Tyler meglepődött. Hirtelen nem tudott szóhoz jutni. Úgy tudta, Marina már nem akar gyermeket, hiszen elég nagyok a gyermekei. -Gratulálok -nyújtott kezet Willnek, de nem tűnt túl meggyőzőnek. -Köszönöm, bevallom, ez volt minden vágyam, az álmom. Egy gyermek Marinától. Isten meghallgatott. -De nem lett baja a babának? -Szerencsére, nem. Még az a jó. Mikor jöhet ki a kórházból? -Talán két nap múlva. -Értem. Javulást kívánok. Viszlát. És Tyler visszament a házba. Nicholas intézte a temetés körüli teendőket. Sam Tylerrel maradt. A kisfiú szomorú volt. Beszélt angolul, így tudtak kommunikálni Tylerrel. A férfi meglepődött. Sedé babát vár? Will milyen boldog volt. Útja megpecsételődött. Elmosolyodott. Mi lett volna, ha Will nem kerül a képbe? Akkor most az én gyermekemet hordaná a szíve alatt? Egy kislányt. Az még úgysincs nekem. Bár nehéz volt elképzelni. Ő nem úgy szerette a lányt. Szexuálisan nem kívánta, inkábba lényéért csodálta. De mit szól mindehhez majd a férj? És Sedé gyermekei? Ajajj…lesz még itt baj. Veszélyt érzett. És vele mi lesz? Eltemetik Barbarát és hazamegy. Vagy keresssen valami állást hamár kint van? Majd kialakul..és folytatta a dolgát. Will magányos volt Marina nélkül. Legszívesebben bent maradt volna a kórházban, a lány ágya mellett. Szótlanul…csak érezhesse a jelenlétét. Ugyanakkor boldog is volt. Egy gyermek! Vajon milyen lesz? Olyan szép és bájos, mint Marina ? Ő nem bánta volna, ha kisfia lenne. Vinné horgászni magával, megtanítaná focizni, és persze ő vinné tovább a céget. Reggel bemegyek Marjához -döntötte el. Öntött magának egy pohár whiskyt, majd még egyet, és elaludt a díványon, TV- nézés közben. Valamikor hajnalban ébredt fel a képernyő villódzására. Már nem volt adás egyik csatornán sem. Kikapcsolta, lezuhanyozott, majd bement a saját ágyába. Másnap részt vett a temetésen. Marinának reggel nem mondta meg, hogy ma temetik Barbarát, mert képes lett volna elszökni a kórházból. Will eddig is féltette, de most hogy a gyermekét hordozza – így még jobban. Reggel Marina már jobb színben volt, Will közölte vele, hogy babát vár, és vigyáznia kell. Marina meglepődött. Gyorsan utánaszámolt, és rájött, olyan 6- 7 hetes terhes lehet. Akkor ez már biztos. Ha ez a sors akarata, akkor legyen! Will megérdemli, és olyan boldog. Lopva ránézett a férfire. Látta az örömet, az elégedettséget, a nyugalmat a férfi arcán. -Will drágám, akkor mehetek haza? -Talán holnap reggel. Ma még elvégeznek néhány vizsgálatot. -Mikor temetik Barbarát? -Nem tudom- hazudta a férfi, még nem beszéltem Nicholassal. -Szeretnék ott lenni a temetésén. Will bólintott. -De most pihenned kell! Vigyázz a gyermekünkre. Most már nem csak magadért, hanem a babáért is felelős vagy! -Tudom. Pihenek szívem. És megnyugodtam, ne aggódj értem. Will megsímogatta a lány arcát. -Hagylak pihenni. Majd reggel jövök érted. Megcsókolta Marinát, és elhagyta a kórtermet. A központi temetőbe ment. Nem voltak sokan. Will Tyleren és Nicholason kívűl senkit nem ismert. Voltak az otthonból is néhányan. Elbúcsúztatták utolsó utjára Barbarát. Will nem szerette a temetést. Szerinte senki nem szereti. Szomorú fájdalmas, és szinte kötelező. Olyan rossz hangulata lett. -Gyere Tyler, üljünk be valahova, olyan magányos vagyok. -Rendben, úgysincs semmi dolgom. Még egyszer kifejezték részvétüket Nicholasnak, majd elindultak. Nicholas közölte Tylerrel, maradhat nyugodtan a házba, ő örül,ha valaki lakik benne, és rendben tartja .Munkát meg megpróbál szerezni neki. A két férfi elhagyta a temetőt. Egy bárba ültek be. És ittak. Egyet a másik után. Még, még.Tyler kezdett megnyílni. Mesélt Willnek az otthoni munkájáról, a gyermekeiről, és hogy a hazájában kilátástalan volt a helyzete. Will türelmesen hallgatta. És közben ittak. Még egyet, és még egyet. Már alig forgott a nyelvük. -Hát..mennünk kellene- szólalt meg Will, de így nem vezethetünk. Hívok egy taxit. Nálam alszol?- kérdezte Tylert. Úgyis egyedül vagyok. -Kösz, de nem. Nick még keresne. Először Tylert vitték haza, utána Willt. Will bebotorkált az ajtón. Lezuhanyozott, majd bezuhant az ágyába. Nyomban el is aludt. Nicholas és Sam reggel hazamentek. Megígérte Tylernek, megpróbál keresni valami munkát. Maradhat a házban, csak tartsa rendben. Tyler bólintott. Eszébe jutott Marina. Reméli minden rendben lesz. Fájna neki, ha valami történne vele. Olyan jó lelkű nő, megérdemli, hogy boldog legyen. Ha anno jobban figyelt volna rá, ha nem hajtott volna más szoknyákat is, akkor most együtt lennének. Talán az ő gyermekét várná. Vajon elég lenne nekem csak ő? Nem, megunnád, mint az összes nődet- szólalt meg a belső hangja. Lehet. Mert nekem senki nem elég jó. Mindig valami mást, valami újat keresek. Kár ezen morfondírozni, ami elmúlt az elmúlt. És Tyler is elaludt. Will reggel fejfájással ébredt. Már régen nem ivott ennyit. Magányos volt Marina nélkül. Barbara halála is- sok volt neki. És Tylerrel jól érezte magát. Mi lesz most Tylerrel? A férfi kijött dolgozni, hogy könnyítsen a sorsán, erre megszűnt a munkahelye. Majd kitalálok neki valamit, mert Marina belebetegedne, ha Tylernek ilyen hamar vissza kellene mennie. Felöltözött és bement Marinához. A lány megnyugodott, legalábbis úgy látszott. Megvárták a zárójelentést, majd Will kivitte Marinát a temetőbe, Barbara úrnájához. -Mikor temették el?- nézett könnyes szemmel a férfire. -Tegnap Marja.Tylerrel voltunk. Neked pihenned kellett. Most is elbúcsúzhatsz. A lány bólintott. Letette a virágcsokrot, majd ujjaival gyengéden megérintette a kis táblácskát. -Nyugodjon békében, és köszönök mindent. Bevallom, az utóbbi időben anyámként néztem Önre- és szemét elöntötték a könnyek. Will gyengéden megérintette a vállát. Marina letörölte könnyeit, a férfibe karolt, és az autóhoz mentek. Will hazavitte. -Pihenned kell Szívem, kisebb sokkhatás ért. A lány bólintott. -Kicsit gyengének érzem magam, összetörtnek. -Meg kell erősödnöd. A gyermekünk érdekében is- és Will megcsókolta a lányt. Nem tudom elmondani, hogy mit érzek most. Gyermekünk lesz! Végre apa leszek! -Igen. A sors így akarta. Most már el kell mondanom Mattnek! De a babáról még nem szólok. -Ahogy gondolod. Csak válj már el! Most pedig hagylak pihenni. -Ne menj el- nézett rá a lány. -Ma nem dolgozok, itt leszek Veled! Rendeljek valamit enni? -Nem vagyok éhes- tiltakozott Marina. Később készítek én, csak pihenek. Will kiment a nappaliba, és elfoglalta magát. Másnap Marina felhívta a férjét. -Szia Matt! -Szia Mara! Valami baj van? -Igen. A néni meghalt. -Barbara? -Igen. Szívrohamot kapott, és másnap elhunyt- csuklott el Marina hangja. -Sajnálom. Gondolom, akkor hazajössz- de ezt nem valami boldogan mondta. -Nem Matt, nem megyek haza. Elválok tőled! Matt azt hitte, rosszul hall. -Tessék? -Igen Matt, elválok. A gyerekeket majd megbeszéljük, hogy kihez kerüljenek. Nem kérek semmit, csak a személyes cuccaimat. Matt megkönnyebbült. Benne is ott tombolt ez a gondolat, csak mindig elnyomta magában. Ő jól elvolt Helennel. -Megkérdezhetem, hogy miért?- kérdezte a férje. -Nézd Matt, nem voltál őszinte. Mikor Te kiküldtél Svájcba dolgozni. Neked már megvolt Helen. Sejtettem, hogy valami nő, csak nem tudtam, kicsoda. Elfogadtam a helyzetet, nem cirkuszoltam. A barátnőm átküldte rólad és Helenről a fotókat. Már régóta tudok róla! Matt arcából kifutott a vér, de ezt Marina nem láthatta. -Mara, megmagyarázom. -Ne fáradj! Én dolgoztam, elláttalak titeket a gyerekekkel, de Te megcsaltál! Szeretnék elválni! Megismertem itt valakit, hozzá költözöm. -A néni fia? -kérdezte Matt. -Ez most nem számít! Nemsokára elindítom a válást. A gyerekek maguk döntik el, hogy kinél szeretnének élni. Nem áll szándékomban szétválasztani őket. Ha nálad akarnak maradni- legyen! Bármikor jöhetnek hozzám is. Nincs bennem harag, és gyűlölet sem. Légy boldog! -Te is Mara! Minden jót! Marina csak fáradtságot érzett. Will hatalmas mosollyal az arcán érkezett haza. -Szia Szerelmem! A lányhoz hajolt, de nem ölelte át. Keze furcsán hátul maradt. Marina átölelte. Will előhúzta a hatalmas virágcsokrot. Nagyon szép volt. -Ezt a gyermekem édesanyjának- nyújtotta át. -Óhh..köszönöm, olyan szép -érzékenyült el Marina. Van egy jó hírem. Beszéltem Matt- tel, és közöltem vele, hogy elválok. -Csak így megmondtad neki? -Igen. És nem is akart meggyőzni, hogy ne tegyem. Talán, mintha megkönnyebbült volna. A mi házasságunknak régen vége már. -Nahát, ettől jobb hírt nem is mondhattál volna!- örvendezett Will. Ahogy kimondják a válást, nyomban feleségül veszlek. Karjába kapta a lányt, és el kezdett forogni vele. -Tegyél le, szédülök- kiabált Marina. -Olyan boldog vagyok Marja, és annyira szeretlek! -Mi legyen Tylerrel?- szólalt meg Will. -Nem tudom Will. Nem szeretném, ha haza kellene mennie. -Tudom Kicsim. Közel álltok egymáshoz. Egyenlőre felveszem sofőrnek a céghez. Bár a nyelvet nem nagyon beszéli, de majd megtanulja. A vállalat fizeti neki a tanfolyamot. -Rendben. De örülök!- mosolyodott el Marina. -Várj! Ha majd előrehaladottabb lesz a terhességed, áthelyezem ide melléd. Ő lesz a bejárónk, a kertészünk..stb. -Tényleg megteszed? -Érted mindent. Egyetlen nő vagy az életemben, akit igazán szeretek. -Én is szeretlek! Gyere ebédelni,tálalok. -Arra gondoltam- szólalt meg Will, ha megebédeltünk, elmehetnénk Tylerhez személyesen, elmondani neki a jóhírt. -Rendben. Nagyon jó lesz így. Ebéd után Marina felöltözött, majd Tylerhez mentek. -Gyertek be- invitálta őket kedvesen Tyler. -Kávét kértek?- kérdezte. -Igen, köszönjük. Tyler kihozta a kávékat. -Nézd Tyler -szólalt meg Will, azért jöttünk, hogy segítsünk Neked. Tudom, Marina nagyon szeret Téged, én meg őt. Az egyetlen nő az életemben. Most, hogy a gyermekemet várja, mégjobban vigyázok rá. Azt akarom, amit ő akar. És Marja azt akarja, hogy itt maradj a közelében. Tyler meglepődött. Mindenre számított, csak erre nem. Ránézett a lányra, milliónyi kérdéssel a szemében. -Marina, tényleg ezt akarod? -Persze,Tyler. Én csaltalak ki, felelős vagyok érted. -Ezért úgy gondoltam- folytatta Will, hogy nálam fogsz sofőrként dolgozni. -Hm..bólintott Tyler, személyi sofőrként? -Nem egészen. A cégemnél. Tyler szája legörbült. -Nem tudom a nyelvet. -Semmi baj- felelte Will, elvégzel egy nyelvtanfolyamot. Úgy tanulhatsz is. -Rendben- csillant fel Tyler szeme. -Csak annyit akartunk, hétfőtől kezdhetsz. Maradhatsz itt a lakásban? -Igen, Nicholas kérte, hogy maradjak, így legalább nem áll üresen a ház. -Akkor Tyler mindent megbeszéltük, köszönjük a kávét. Hétfőn reggel 08 h- ra várlak hozzánk. Voltál már? Nem voltál még nálunk. -Nem voltam. -Akkor érted jövök, és bemutatlak a cégnél. -Köszönöm- felelte Tyler. -Szia Marina, vigyázz magadra. Marina kifelé menet megszorította Will karját. -Úgy örülök drágám, Te annyi mindent megteszel értem. A férfi szembefordult a lánnyal. -Marja, mindent megteszek érted -és megcsókolta a lányt. A hét gyorsan eltelt. Tyler izgatottan várta a hétfőt. Ez is megoldódott- gondolta magában. Marina szerencsét hozott az életébe. Talán ezért keresztezték egymás útját. Lett lakása, munkahelye, a családja otthon várja. Egy nő itt kint hiányzott az életéből, elvégre férfi volt. Will pontosan jött érte. A cégnél körbevezette, bemutatta mindenkinek,.Elmagyarázta, mi lesz pontosan a feladata. Marina nőgyógyásznál volt, aki megnyugtatta minden rendben van, a baba szépen fejlődik. Visszafele szolídan bevásárolt, és ebédet készített. Csengettek. A postás volt. Levelet hozott, amit alá kellett írnia. Nekem?- lepődött meg magában. Egyenlőre Will és Tyleren kívűl senki nem tudta, hogy itt lakik. Na, mindegy- vonta meg a vállát, és aláírta. Befele menet kibontotta. Ügyvédi hivatal, hagyatéki tárgyalás- idézés, Barbara végrendeletének felbontása érdekében. Értem, de nekem mi közöm ehhez, hiszen van fia, unokája, az otthonban is voltak számára kedves emberek. Hm..érdekes, de annyira nem foglalkozott vele. Biztos ez volt a néni kívánsága.Will megérkezett. -Szia Édesem- ölelte meg Marinát. -Szia Will, kaptam ma egy levelet. -A férjedtől?- nézett rá Will. -Nem. Az ügyvédi hivataltól! Csütörtökön 09 h- re menni kell Barbara végrendeletének felbontására. -Értelek. Biztos utoljára elbúcsúzott Tőled levélben. Ne aggódj Szívem. -Nem aggódok. Elviszel? -Persze. Ezt meg sem kell kérdezned. -Milyen napod volt, és Tyler? -Tyler elvan.Tudod, hogy csendes ember. Majd beilleszkedik. Nem árt a légynek sem. Ő 16h-ig dolgozik. -És hol fog ebédelni? -Jaj Marja, majd megoldja! Nem vagy az anyja, hogy aggódj érte, eddig is megoldotta, felnőtt ember. Marina elmosolyodott. -Igazad van, de felelősnek érzem magam érte. -Hát akkor ne érezd. Mit eszünk? -Sertéspörköltet, nokedlivel. -Hmm..nagyon jó az illata! Ebéd után Will kiment füvet nyírni, Marina bent pakolgatott. A napok gyorsan teltek. Eljött a csütörtök. Will letette Marinát az ügyvédi iroda előtt, majd megkérte ,ha végez, csörgesse meg. Bement dolgozni. Marina bemutatta a hivatalos okmányait, majd helyet foglalt. Nicholas volt ott, meg két ismeretlen ember az otthonból. Az ügyvéd el kezdte a végrendelet felolvasását.A házat Barbara Marinára hagyta, a gyűjtött pénzét az otthonra, a nyaralóját/Marina nem is tudta, hogy az is volt neki/,Nicholasra. Miután aláírták a papírokat,távozhattak. Kifelé menet Marina odaszólt Nicholasnak:- Nicholas, ne haragudjon, én nem kértem ezt, és nem tudtam erről. Ha gondolja, lemondok róla. -Nem Marina, nem kell. Nekem megvan miből élnem, és tiszteletben tartom anyám akaratát. Örülök, hogy megismertem, Ön egy csodálatos nő. Legyenek boldogok Willhelm-mel. -Köszönöm, minden jót- rebegte Marina. Kezet nyújtott, majd távozott. Majd hirtelen visszafordult. Itt az alkalom, beszél az ügyvéddel, és elindítja a válását. Biztos ezt akarod?- szólalt meg a belső hangja. Igen, ezt akarom. Matt- tel az életem véget ért. Az a szakasz lezárult. Ez már egy új élet, új kihívások- Will oldalán. Határozottan kopogott az iroda ajtaján. -Herein- szólt ki az ügyvéd. Marina belépett. Elnézést, hogy visszajöttem, lenne itt még egy apróság. Pontosabban egy feladat az Ön számára. -Igen- lepődött meg az ügyvéd, és mi lenne az? Foglaljon helyet. -Köszönöm. Szeretném, ha vállalná az ügyemet, szeretnék elválni a férjemtől. Az ügyvéd rábólintott. Megbeszélték a részleteket, majd Marina aláírta a szükséges papírokat. -A továbbiakról majd értesítem- szólalt meg az ügyvéd. -Köszönöm, viszlát. Marina mintha megkönnyebbült volna. Felhívta Willt. -Végeztem. -Rendben Marja, 15 perc múlva ott vagyok. El ne kószálj! Marina elmosolyodott. -Itt leszek! Matt gyors volt. Vigyelek még valahová? -Nem köszönöm. Van otthon minden. Egy jó hír, elindítottam a válásomat. Will nagyot fékezett. Mit csináltál? -Elindítottam. Aláírtam a papírokat, az ügyvéd majd értesít. -És nem lesz személyes tárgyalás? -Nem kértem. Úgysem tudunk már mit mondani egymásnak. -Ezt megünnepeljük! Elviszlek ebédelni-közölte Will. Mi volt a végrendeletben? -Ja, csillant fel Marina szeme, Barbara rám hagyta a házát. A házat, amelyet annyira megszerettem. Így ha megunsz és kidobsz, már nem leszek egy földönfutó. -Soha ne mondj ilyet -villant haragosan a férfi szeme. Soha ne mondd,hogy soha…. Hét hónappal később Marina gyönyörű, egészséges kisfiúnak adott életet. Az apja nevét kapta, csak egy kicsit megváltoztatva, William lett a neve. A házat Tylernek adta, addig amíg külföldön tartózkodik. Persze a tulajdonjogáról nem mondott le. Tyler azóta is Will cégénél dolgozott, néha kertészkedett Marináéknál is. Egy- két alkalommal meglátogatták a fiai, így Marina őket is megismerhette. Tyler és Marina között megszűnt a megmagyarázhatatlan lelki kapcsolat, csak spontán barátok lettek, akik kölcsönösen segítették egymást. Marina és Matthew elváltak. A gyermekek elhelyezése közös megoldáson alapult, hol az apjánál hol pedig nála tartózkodhattak. Elfogadták Willt, mert foglalkozott velük, és persze mindent megvett nekik, amit csak szerettek volna. A gyermekek szeretettel fogadták a kis jövevényt, a féltestvérüket. Marinát gyereksírás zavarta meg a munkálatai elvégzésében. Kezet mosott, majd a gyerekszobába sietett. Óvatosan kivette a kiságyból a síró kisfiút, és magához ölelte. -Édes kis William, nyugodj meg, majd halkan dúdolni kezdett. Will ekkor lépett be a szobába, szemét elöntötték a könnyek. Halkan odalépett a szeretett nőhöz, megsimogatta a haját, lágyan átölelte, és megszólalt. -Szeretlek benneteket…. Ez volt a tökéletes pillanat, amikor három szív egyszerre dobbant. A kisfiú keresztapjának Tylert kérték fel, aki örömmel vállalta.



                          Vége  

 Végre befejeztem. Ez egy részlet volt a "Félig megvalósult álom" c. regényemből. Tegnap lett 14éves a fiam, így egy kicsit aktuális volt ez a rész. Amikor várandós lettem vele, meghaltak a szüleim, elmentek egymás után a halálba. Egy emberélet, kettőt követelt. Az ő emlékükre is írtam ezt a könyvet. Köszönöm, hogy felneveltek, és, hogy rendes ember lettem...