.Hogy mit Érzek!!
Dühöt, tehetetlenséget, vágyat, hiányt..Mártózz meg szenvedélyem vizében hagyd hogy sodorjon az örvényed árja! Hagyj elmerülnöm benned, hagyd, hogy uraljalak, és hagyom, hogy használj önfeledten buja vágyam ezt várja. Remegj meg, ahogyan az érzéki csókjaim forró nyomot hagynak a zakatoló tested körvonalán... Majd a szád mámortól és Tőlem ittasan nyakszirtemnél meg-megáll. Érzem, ahogyan a csábító, kacér mosolyod csillan meg mámoros szememben.. Ujjaid cirógatnak elidőznek vállamon. Nyakadon lüktető erek vad táncot járnak és a szívünk heves ritmusára kalapál amint a lelkünk együtt bont szárnyat, és a csillagokig talán meg sem áll...
.Akkor neked is Én voltam addig a lelked közepe?? Miattam haraptad meg a szád szélét, ha rádborult az éj magánya?? Neked is Én lettem a rejtett gondolatod, ha éjszaka ébredtél??
Te is Engem láttál ahogy rácsodálkoztál hogyan hintáztatja magát a pókhálón egy száraz falevél a langyos szellővel.. Vagy hogyan táncol vízcseppé a harmat a hosszúszálú füvön.. Ezt megmutatom, ha lehunyod a szemed.. Ha érezni is akarod, akkor velem kell jönnöd.. Mert azokra hangokra, az illatokra, a szellő simogatására, mezítláb a harmatos fűben való gázolására éppen úgy nincs sem betű, sem szó, mint ahogyan arra sem, amit irántad érzek..
Ahogy megtelt vérrel az ajkam, közelebb hajolok, hogy az orrunk éppen egymás mellé érjen.. Ekkor szippantom be újra az lélegzeted, ami parázsként éget egészen a szívemig?? De addigra, már majdnem hozzá is értem az ajkaidhoz... hozzá is értem, de olyan finoman, alig érezhetően, mintha csak egy lepke szárny érintene.. Picit megremegsz, és már nem is tudod, lehunyd-e a szemed, vagy szorosan átkarold a nyakam..
Mire picit visszább húzódok, igy az orrod másik oldalára kerülök..
A felső ajkadra finom puszit lehellek, de máris picit az ajkaim közé szorítom csak olyan lágyan mint ahogyan egy fűszálat tartanék.. Átölellek... Beszívom az ajkad, és újra megkóstolom a nyelvem hegyével... Majd picit bekapom mindkét ajkad és a puha nyelvem közepével édesen borzongató kéjt simítok rá!!! Megnyitod, hogy ölelkezzenek a nyelveink, de Én álladra teszem a kezem és visszazárom a szád... Így nyalok még szájszéltől szájszélig izgatott mosolyt az arcodra.. Majd vadul betörök a szád börtönébe vágyakozó nyelvedet keresve..
Hmmm micsoda érintés, micsoda finom ízek, micsoda felfokozott indulatok ébrednek?!!?
Egyre vadabbul ölelllek vissza.. és egyre mélyebben szívom számba a nyelved... szopogatom.. minden oldalát akarom..beszívom, és kitolom a nyelved az enyémmel.. már nem is tudtam hol a határa a szánknak.. Nem is érzem, hogy hol kezdődik az enyém, és hol ér véget a tied.. Finom csókkal kiengedlek a számból, hogy szemedbe nézhessek, és bele borzongva mondhassam, hogy hülye vagy, Tied vagyok, ne haragudj...
Nem haragszom. Enyém vagy ma .. .Mondod ... ma éjjel, előttünk az éjszaka. De mi lesz holnap? Mi lesz ha gondolataid másfele vezérelnek, és már nem csak én töltöm be teljesen???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése