Könyörtelenül beköszöntött a tél első hulláma. Hírnöke a szél, tegnap keményen megmutatta uralmát, a világ s a tartozékai felett. Köztük rajtam is..kint dolgoztam(volna), de küzdöttem vele keményen, mert szinte kifújt mindent a kezemből. Jó másfél órát küzdöttem vele, utána bementem mérgesen. Ilyen nincs! Ez még csak a kezdet! Nehogy már kifogjon rajtam! De a hideg mindig legyőzi fényigényes gyengéd lelkemet.
Aztán a délután nyomott hangulatban telt el..érzékeny lelkem csendesen hallgatott. Míg este rátalált valaki..valaki aki ellen hiába küzdöttem. Valaki, akit itt érzek magamban hol gyengébben, hol erősebben attól függően, hogy hogyan fókuszál rám.Soha nem éreztem ennyire erősen, mint most..minden szava bársony - érintésként fut végig enyhén megremegő testemen. Nem hittem volna, hogy Ő is pontosan emlékszik minden leírt szóra, minden képre, minden zenére, amit egymásnak küldtünk. Tudom, megértettem, érzem..Ő az egyetlen..az egyetlen lélekpárom, mely belőlem egy kiszakadt darab. Hiába tiltakozunk, olyan erővel köt össze minket a lélekkapocs, amely eltéphetetlen..örök és nem e világon köttetett. Megtaláltalak! Ígérem, ha leszületünk majd újra ide, valós énedben csakis Téged választalak....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése