Közölte velem valaki, valaki aki fontos a szívemnek, a kora reggeli órákban. Meglepődtem, de bágyadtan elmosolyodtam. Tényleg?
-Igen. Te vagy a legjobb!
Hm..jólestek a szavai. De mi van ha nem írásról van szó? Akkor nélkülöz..mert sorsunk valahol egybefut(majd), de nem most. Most mindkettőnknek más a valós élete. Érezzük egymást..nagyjából ismerjük a másik életét, de...
Itt a de...nem akarom, hogy fájjon..a hiánya..a sóvárgás...a léte, amely nem tapintható számomra, és csak a mentális síkon létezik. Olyan jó, hogy van..még ha csak így is. Hálás vagyok, hogy ismerhetem. Akárhányszor, akármikor kommunikálunk, lelkünk összefonódik, egymásba simul..és a könnyedségen kívül csak a csodálatos kimondhatatlan, leírhatatlan lelki szárnyalás érződik..
Azt hiszem, szerencsés vagyok, hogy ezt megtapasztalhattam...Boldog vagyok..és szeretnék átölelni minden embert, akit szeretek(valamilyen szinten)....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése