Boldogság
Rövid volt az idő és az út,
amelyen velem jöttél..
Betoppantál, magányos óráimban
arcomra olykor mosolyt fakasztottál.
Megmutattad egy másik énedet,
nem tetszett, de elfogadtalak.
Koszorút adsz, halálról, végzetről
beszélsz, nem félek, az életem
csak az enyém, s én boldogan
hajózok az élet tengerén.
Akadtak , akadnak hullámok
s viharok, előbb utóbb magamban
mindig rendet rakok, kedvellek,
bár nem tudom ki vagy, tudnod kell,
Veled, de Nélküled is boldog vagyok.
Kevés az idő s a szó, amit nekem szánsz,
érzek valamit, lelkedből felvillanni
egy aprócska érzelem- darabkát.
Elvonnak tőlem buja nők s
buja szavak, férfi énedet
darabokra hasítják az érzelmek,
kedvellek, olykor egyetlen pillanatra
érezlek, de nem adhatok mást,
csak a lelkemet....
Varga Patrícia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése