Megint itt tartunk....

Alig ért véget a perzselő, forró nyár, szinte észrevétlenül beköszöntött az ősz. Nem szeretem az őszt, mert minden mozdulatában benne van a vég, az elmúlás. A természet hallgatásba burkolózik, eltűnnek a madarak, csak kövér verebeket látok még olykor felbukkanni az udvaron magasodó tujánkon. Néhány éve már nem engedem a férjemnek, hogy a macskának lelője Őket. Fogjon a macska magának!
Nem gyilkolunk- semmit. Nincs erőszak(gyűlölöm és a vért sem bírom elviselni). Szerencsére pár éve anyósomék is leszoktak a disznóvágásról, így oda sem kell menni. Utáltam. Már előző nap este minden bajom volt. Mint egy erőltetett menet- olyan volt számomra a disznóvágás. Valahogy az ősz itt ragadt. A fű még mindig zöldell, hónak nyoma sem volt eddig, a karácsony is gyorsan megérkezett és tova is suhant, hogy jövőre újra szeretettel a szívünkben várhassuk.
Búcsúzunk az évtől. Nem szoktam, de nagy vonalakban visszanéztem... Kisebb apróságokat leszámítva, csak jó dolgok történtek velünk. A fiam elballagott az általánosból, a lánykám Pesten tanul és gyönyörű, mi pedig a férjemmel éljük a szokásos mindennapi életünket. Sokat, sokszor voltunk nyaralni, ősszel Brassóba is eljutottunk, és bizony a 2500m -s Fogarasi hegyek képe még mindig fel- felvillan lehunyt szemeim mögött.
Sokat írtam, mondhatni rengeteget..szépeket.
Én azt kérem Istentől ettől rosszabb évünk soha ne legyen!

Boldog Új Évet Mindenkinek!