Még soha nem kezdtük így az új évet..kiruccanással...Nem is terveztük. A karácsonyi és a szilveszteri hajsza sok volt..anyagiakban és teendőkben is. Pihentünk, jókat ettünk, játszottunk a gyerekekkel...laza volt...2-án nyakunkba vettük a várost, és ügyintézés volt egy kis vásárlással kiegészítve. Lányommal bevettük magunkat a Csaba centerbe és shoppingoltunk. Hazafele jövet férjem rám nézett vezetés közben. Nem kellett megszólalnia tudtam, mit akar mondani.
-Most?- néztem rá meglepődve.
-Igen.
-Nem jó, késő van..holnap reggel.
A gyerekek elcsendesedtek a hátsó ülésen, füleltek.
Megfordultam és megkérdeztem a lányomékat.
-Minden irat nálatok van?
-Minden irat nálatok van?
-Igen, Anya, de miért?
-Mert irány holnap Románia.
-Ez komoly?- kérdeztek rá.
-Bizony...
Meglepődtek. Lányom kis idő elteltével megszólalt.
-Nincs váltásruhánk.
-Az nem számít, van nekünk.
-Mennyibe fog ez kerülni nekünk?
-Semmibe. Mindent mi állunk, all in clusive ellátás- ez lesz a mi új évi ajándékunk.
A lányom barátja meg sem tudott szólalni a meglepetéstől. Ő még nem járt Romániában..csak Aradon..
-És hova megyünk?- kérdezte a lányom.
-A hegyekbe. Dévától kezdve Pöltenisig. Reméljük nem kell hólánc, mert az nincs. Hazaértünk. A gyerekek kipakolták az autót,kitakarították. Lányommal összeírtuk, miket vigyünk, majd becsomagoltunk. Az éjszaka izgalommal átszőtt gondolatokkal telt el.És eljött a reggeli felkelés ideje. Nem volt könnyű-a gyermekeknek. És nekem sem. Elkaptam a hányás- hasmenés vírust. Férjem közölte- akkor lefújjuk.
Láttam a gyermekek arcát..lekonyult a szájuk. Nem! Kibírom, mennem kell, bár nagyon rosszul éreztem magam..de útnak indultunk hányingerrel küzdve magamban...
Folyt. köv
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése