Esti gondolataim
Így a nap végére a sok írás, alkotás után mindig marad egy- két gondolat, amely előre tör agyamban. Azt akarja, hogy figyeljek rá, foglalkozzak vele. Néha elhessegetem, és másra koncentrálok..éppen az aktuális regényemre, vagy megírok 2-3 db verset is közben. De ma nem tudtam elzavarni, itt maradt bennem és egyre erősödött, ki akart törni onnan. Hát jó..akkor kiírom magamból, könnyebb lesz a lelkemnek....
A reggel...átlagosan kezdődött. Nem is..örömmel..a járat hozta a legújabb verses kötetemet..a mosoly felderült fáradt arcomon. Szép lett. Leraktam, majd ha időm lesz rá- megnézem jobban. Megköszöntem az ügyvezetőnek, hogy most időre megérkezett.
Esett az eső. Egész nap. Nem szeretem az esőt. Lehangol, elkedvetlenít. Fény- lény vagyok, Mindegy..majd átvegetálom valahogy...
Vannak itt emberek , akik a kezdetektől fogva itt vannak velem, mellettem. Olykor kommunikálunk, olvassuk egymás írásait, figyelünk egymásra-kötődünk. Mikor leírom ezt a szót enyhe remegést érzek a gyomromban. Miért? Mert túl érzékeny ember vagyok..próbálom megedzeni magam, de még mindig fáj, aminek fájnia kell. Tanulom, kontrollálom magam- de nehéz. Elengedem, aki menni akar...nem foglalkozom, aki ok nélkül belém köt, és sérteget..bár akkor, abban a pillanatban rosszul esik.
Akikhez kötődök, egy bizonyos szinten szeretem őket. Elfogadom, amilyenek valójában...de fáj, ha már csak üres szavakat kapok..fáj ha valaki éppen csak azért ír nekem, mert nincs fent más, fáj, ha valaki csak akkor keres, ha segíteni kell neki valamit...és igen! Fáj, minden elmúlt pillanatvarázs, amely nem hozható vissza:-((
A profilképeim a mindenkori hangulatomat jellemzik. A lila - semleges szín számomra, nyugodt, vegetáló üres lelkemet jelképezi. És az vagyok mindenki számára, amit kihoz belőlem:a barát, az író, a tanár,a mentor, a humor- kinek mi.
Köszönöm, akik olvasnak és like-olják az írásaimat..
További szép estét Mindenkinek!
Varga Patrícia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése