A kirándulás folytatódik

 

Szépen haladtunk, férjem már becsukott szemmel is eltalált volna Dévához, hiszen elég sokszor megtettük már ezt az utat.Ahogy Déva felé közeledtünk, kezdett érdekessé válni a táj. És elértük a várat: Magas Déva várát... Eszembe jutott Kőműves Kelemen balladája..A vár felújítás alatt áll, de siklóval fel lehetett menni..és fentről csodás volt a kilátás..

 

A gyermekeimnek(a fogadott fiamnak is) kész élmény volt, most voltak először siklón. A vár bejárása után célba vettük a mellette elhelyezkedő jégkorcsolya pályát. Dilemma: hányan és kik mennek be a jégre? Senki nem jégkorcsolyázott még életében, talán a fogadott fiam pici korában. Ő kezdte a sort. Meglepett arc, hatalmas esések, mosolyok, majd egyre merészebben száguldott a jégen. A végére már pörgött- forgott. A következő a lányom volt..ő még riadtabb arccal ment fel, de egyre jobban belejött, és élvezte. Majd a fiam és a férjem következett.

 Én is akartam volna! De beteg voltam s örültem, hogy élek. Így csak néztem őket. Boldogok voltak..önfeledtek, meghittek..Jó volt Őket nézni..és mind az enyém valamilyen szinten:DD
1.5 óra után újra autóba ültünk és az irányt Nagyszeben felé vettük..a város határában volt a hotel, ahol megszállni kívántunk.Röpke szunnyadás és elértük a szállásunkat, ahol a  férjemmel már többször megszálltunk. Szerencsénk, hogy mindketten, sőt 3-an beszélünk románul, a férjem perfekt, én és a fiam alapfokon, így nyelvi nehézségeink nem voltak. Nos..a fiam választhatott velünk vagy a lányomékkal alszik..mindkét szoba 3 személyes volt...minibárral, zuhanykabinnal..mindennel felszerelve. Ő a lányomékat választotta. lepakoltuk a cuccokat és átsétáltunk a közeli étterembe.