Hideghegy

A szellemlovasok csapata elindult saját birodalmuk, Hideghegy felé. Tudták, itt nem tudják elkapni Eliené papnőjét. Nekik Ő kell! Hajtotta őket a bosszúvágy. Talán a lány segít nekik..Mi is a neve?- tűnődött el magában a szellemek vezetője, Zorga. Kirena! Érdekes név. Sejtelmes van valami rejtett varázsa. Erre a gondolatra hátra nézett, hogy megvan-e  a lány. Kirena lehajtott fejjel, összekötött kézzel ült a lovon, amelyre felrakták. Így nehéz volt uralkodni a ló felett. De nem is kellett. A ló engedelmesen nyargalt a többiek után.
Hm..gondolkodott el Zorga, magam mellé kellene a nőt ültetnem. Miért is? 
Jobb szem előtt tartanom..bátor lány, nem fél, vagy jól leplezi. És valamiért nem tudok mentálisan hatni rá. Nem látok bele a gondolataiba! Pedig néhány információ nem ártana a papnőről. Le kell győznünk Elienét!
Hátra lovagolt a lányhoz..a csoport megállt.
-Kirena- szólította meg, ülj át az én lovamra!
Kirena ránézett bánatos, fénytelen(most nem csillogó) szemeivel. Nem volt félelem benne. Inkább valamiféle beleegyező megadást érzett Zorga.
Ahogy a szellemvezér megszólalt a lány arcába jéghideg levegő áramlott. Fázósan megremegett.
-Nem tudok megmozdulni, össze vagyok kötözve-emelte fel bizonyításképpen a kezeit.
Zorga leszállt a lóról, mit leszállt, libbent, hiszen átlátszó, megfoghatatlan szellem-testtel rendelkezett, karjaiba kapta a könnyű lányt, és maga elé ültette a lóra. 
Kiera még jobban fázott. A szellem hidegsége hűtötte amúgy is reszkető testét. Fogai fázósan koccantak össze. A csapat elindult. Kiera nem gondolt semmire. Nem gondolt arra, hogy tulajdonképpen egy szellem ölében ül. Fázott, fáradt volt, kedvetlen és nem érdekelte semmi.

Folyt.köv.