2014. január 9., csütörtök

Az utolsó nap



Az étterem zsúfolásig teli volt, de a pincérnő szorított nekünk helyet. Itt senki nem beszélt magyarul, de mivel tudunk románul, így nem okozott nehézséget a rendelés. Ma ettem először- normálisan..ugyanis semmilyen ételre nem bírtam ránézni..egy narancs, és ásványvíz volt a napi eledelem. A vacsora finom volt, ittunk hozzá Ursus sört is- azt szeretem, és utána visszamentünk a Hotelbe. Én kidőltem,a  férjemék kártyáztak a gyerekekkel. Meleghez vagyunk szokva, de a szobában a meleg már majdnem elviselhetetlen volt. Reggel ködös, hideg, párás időre ébredtünk. Összecsomagoltunk, reggeliztünk, a kávét kiadtam, :-((, és Alba Juliának vettük az irányt. A gyerekek megmászták a Torocskószentgyörgyi várat- én már többször megmásztam, megnéztük a Székelykő hegységet, és felkerestük a Tordai hasadékot is.Visszafele megálltunk a Körösfői bazárban-itt mindenki beszél magyarul, megálltunk egy fél órát a Királyhágón, és Szalontán vacsoráztunk. Itt ettem életem legfinomabb csorbalevesét. A gyerekek már visszavágytak..és még haza sem értünk..jó volt együtt, pihentető néhány nap, teli szép emlékekkel. Még jobban élveztem volna, ha nem vagyok beteg... 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése