Kérte valaki egyik nap. Hm..nem szoktam magamról mesélni. Úgy hangzana, mintha fényezném magam- azt pedig nem akarom. Nem vagyok tökéletes. Sok jó tulajdonságom van, de mint mindenkinek, nekem is vannak hibáim.A különbség az, hogy teljesen tisztában vagyok velük, és nem vagyok büszke rájuk. De próbálom kontrollálni azokat.
Olyan szépen kérte, hogy magamba néztem, és el kezdtem mesélni. Az alapokat...
Boldog vagyok, szinte mindenem megvan, ami a boldogsághoz kell: férj, szép, okos gyermekek, otthon, munkahely. Szeretet. Azt hiszem, több nem is kell...
Az élet. Az élet nem könnyű. Amíg idáig eljutottam, rengeteg megpróbáltatás, harc, és fájdalom ért.Soha nem adtam fel! Mindig felálltam. Isten megtanított arra, hogy mindig van választás és egy második esély. Érdekes ez utóbbi a kapcsolataimra nem jellemző...aki megbánt- mehet. Nem haragszom, de többet számomra nem létezik. Aki egyszer hazudik kihasznál- annak nem tudok többet hinni. És meg fogja tenni másodszorra is.
Amiről nem tudtam..hogy makacs vagyok. Erre a kiadóm vezetett rá..lehet, de az esetek 98%-ában igazam van.
Két éve írok..bő két éve. Mint egy megszállott. Az írás lett a második életem. Az írás által lett egy másik világom, amelyet én alapítottam, építem, megélem- mentálisan.
Itt én választom a szerepeket s én döntöm el, hogy kit engedek ide be:-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése