Az erő, mely táplálja mélyben élő istenséget,
Az az inga-életben rekedt, tehetetlenséget
Szimbolizáló ember gyengesége, melyet
Még meg is tapostunk, ahelyett
Hogy a bűnben együtt vonagló testünkkel,
Védtük volna meg elszabadult lelkünket
Így összeállt koszban csak törjük az utat,
Mert hamis ösztönünk, hamisabbat kutat
De ez a pár kéz nem elég, ide száz meg száz kell
Elhulló sors-testvéredet se várd meg,
Mert csak egy kell, egy tiszta igaz lény
Egy emberek felett álló szent erény
Bár azt mondanám enyém, hogy ő szinte én,
De csak a kereszten lógónak állt jól az őszinteség
Mert bizony így működik minden
Dunán-túl és Dunán-innen
Hazudunk neki, hazudunk másnak
Szép szerelmeddel is hazudtok egymásnak
Mekkora bűn itt a sárban
Élni jónak, tisztaságban
Kapaszkodunk, de miért húzol vissza?
Mondd!
Te lennél, ki a lelkünk vérét issza?
Ó, hazug bolond…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése