A gyűrűk

Mindig is szerettem a gyűrűket. Valahogy kislánykoromban is vonzottak ezek az ékszerek. A gyűrűk imádata tökéletes ellentéte fiús énemnek.
Nő, gyengédség, érzelem- harc, kemény ellenfél, küzdelem.
Bizonyára ennek is oka van, hogy ilyen vagyok. Örök túlélő.
A vásárokban, búcsúkban mindig a gyűrűket néztem meg először. Ez a tulajdonságom megmaradt. Ahogy felnőttem, csak két gyűrűt hordtam, a jegygyűrűmet és a kísérőt.Aztán a kísérőt leraktam és két jegygyűrűm lett. Hogy miért kettő? Így alakult. Mindkét kezemen egy-egy karika gyűrű található.
Utána egy ideig minden házassági évfordulónkra gyűrűt kaptam a férjemtől. Már volt olyan , hogy egy ujjamon kettőt hordtam. Majd el kezdtem a bizsu gyűrűk után vadászni. És volt olyan időszakom, amikor csak ezüst gyűrűket vettem, és egy éve jómagam is kreatívkodok egyedi gyűrűket, amelyek a szívemhez nőttek. Eljutottam odáig, hogy fogalmam sincs mennyi gyűrűm van, 30-40db, de lehet, hogy több.
Tegnap szabadnapunk volt(végre a férjemnek is) és belevetettük magunkat a nézelődésbe, vásárlásba. Nézegettük az áruházak karácsonyi hangulatát. Annyira érezni lehetett a karácsony közeledtét! Karácsonyi teríték illatgyertyák, mikulás ruhák, csillogó- villogó gömbök, sújtások, ajándéktárgyak, játékok sokasága...ez mind mind a Karácsony összetevője.
Lehet jó üzleti fogás, de én szeretem! Megálltam a csillogó díszek polcánál, és csak csodáltam a sok színt, díszeket- belelopva egy kis szeretetet.
A gyűrűk imádata....bizonyára jelent valamit. Kinek adunk gyűrűt? A férfi a nőnek(néha fordítva is), szeretete, hódolata, udvarlása jeléül. De ha megnézzük jobban mi is a gyűrű? Egy karika. Lehet vékony, vastag, köves, csavart mintás...stb.
A lényeg az alakján van.: egy zárt kör. Bezártság, megadás, rabság, véglegesség. Így nézve: ennyire szeretném a bezártságot, tartozni valakihez?
Ezek szerint igen. Ragaszkodok, mint a gyűrű az ujjamhoz. Birtokol, mert csak az enyém,én kaptam, én hordom, engem díszít, jelképez. Innen a birtoklási mániám, és itt van az egyik Miért-emre a válasz.
A Bevásárlóközpontban sétálva elhaladtunk egy ékszerbolt előtt. Én tovább mentem, a férjem megállt. És csak a gyűrűket nézte(soha nem tette ezt ösztönösen), csak tudatosan. Visszamentem, mit néz.
-Ezüst gyűrűk.(Tudja, hogy az aranyat nem szeretem, már nem kell)
-Látom- és mentem volna tovább.
-Kérsz? Szeretnél?
-Nem, köszönöm. Nem kell, van elég.
-Én szeretnék Neked venni, most csak úgy- nézett rám.
Felvontam a szemöldököm.
-Hát jóó...Bementünk. A hölgy elém rakta az egész palettát. Méretet vettünk. Kiválasztottam, amelyik tetszett. Kettő volt. A kezemet előre nyújtva nézegettem, melyiket vegyem.
-Mindkettőt kérjük- közölte a férjem az eladóval.
Este felpróbáltam az új kincseimet, csak úgy csillogtak a kezemen. Miért most? Miért kettő? Nem érdekel...de minden esetre furcsa....