2012. november 4., vasárnap
Szívdobbanás II.
Vannak pillanatok. Olyan pillanatok, amelyek örök nyomot hagynak az emberben. Amikor nem gondolunk semmire, csak hagyjuk, hogy magával ragadjon a pillanat varázsa. Abban az esti órában is ez történt. Egy különleges pillanat volt, ahogy újra Rád találtam. Ahogyan örültünk egymásnak. Éreztelek. Lehunyt szemeim előtt láttam a mosolyodat. Láttalak. Teljes fizikai valódban. És akkor abban a pillanatban annyira vágytam az ölelésedre. Hogy Hozzád bújjak..
Érezzem a tested melegét. Érezzem a biztonságot, amit csak Te nyújthatsz és újra hallhassam minden szívdobbanásodat. Abban a pillanatban egyszerre dobbant a szívünk. Lelkem rákapcsolódott a tiedre, és körülölelte azt. Éreztem azt a megfoghatatlan érzést, ahogy a két lélek simogatja egymást. A szívszorító melengető érzést a gyomrom tájékán. Álmodok. Álmodunk. Szeretném megélni veled s általad az álmaimat. Vannak vágyaink, és céljaink, amelyekért harcolunk. És mindketten meg fogjuk valósítani azokat. Lábunk előtt hever majd a nagyvilág. Nem a sikerre pályázunk, hanem , hogy letegyünk valamit az emberek elé. Megmutassuk, hogy igen, el lehet érni az álmokat!
Itt vagy velem.. Minden álmomban szerepelsz...Ne félj , nem bántalak és nem hagylak el.
Mert még mindig Te vagy szívem minden dobbanása...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése