Nem tudom, hogy most miután éltem és meghaltam, írhatok-e a kisfiús szerelemről, de visszagondolva a legtisztább fájdalomnak látom. Vágy, határ és feltétel nélküli szerelem... a szív tiszta, ragyogó sugárzása, amitől egyszerre voltam kába, szomorú és hősies. Hová tűnik el? Hogyhogy a bölcsek, akik annyi mindennel kísérleteztek, ezt a tisztaságot sosem próbálták üvegbe zárva megőrizni? Talán nem tudták? Talán elveszik a számunkra, amikor szexuális lényekké válunk, és nincs az a varázslat, mely visszahozhatná.
Van akinek a szabadság a szerelmet jelenti, van akinek a vad vágyakat és van akinek a szárnyalást, a kitörést, a felelősség nélküli időt, amikor azt teszünk, amit akarunk.
Nekem a szabadság a korlátaim levetését jelenti, nem a szerelmet. A korlátok nem minden esetben bezártságot és rosszat jelentenek. Korlátok: felelősséggel tartozom valakik felé. A szabadság nekem azt jelenti, mikor csak magamért felelek, azt teszek, amit szeretnék.
A szerelem elveszik mikor szexuális lényekké válunk?
Nem tudom, ez érdekes megfogalmazás. Azért nem örök, ahogy az életünk sem itt a földön. Ahogy a virág is elnyílik, a gyümölcsöt is leszedjük, elmúlik a nyár- úgy múlik el a szerelem is. Semmi nem tarthat örökké. Csak a tér , az , idő és a lélek:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése