2012. november 7., szerda
Maoni története
Élt egyszer egy tengerpart melletti falucskában egy lány, Maoni volt a neve.
Piciny falucska volt az, a térképen nem is jelölték, mindössze ötven lakosa volt.
Az emberek itt összetartottak, segítették és kölcsönösen tisztelték egymást. Nem voltak irigyek egymásra. Nem voltak köztük társadalmi különbségek, szinte mindenki egyenrangú volt. Jóformán halászatból tartották fenn magukat, a kagylókból, kavicsokból készített tárgyakkal díszítették szerény kis otthonukat. Az idősek tanították a fiatalokat és gyógyították is őket. Mint egy nagy család, úgy léteztek itt.
A falu bölcse Joan volt, ő volt a legidősebb férfitagja a közösségnek.
Béke, nyugalom és szeretet uralkodott a szigeten.
Egyik reggel Maoni nem bírt aludni, így korán felkelt. Lesétált a partra és onnan nézte a tenger hullámzását. Órákig is képes volt belefeledkezni a hullámok játékába. A víz felett repkedő madarak látványába. Nézte a madarakat. Csodálta őket. De ő nem szeretett volna madár lenni. Hirtelen elgondolkozott: Milyen állat lenne szívesen?
Halféle-nem. Szerette nézni a vizet, és a sekélyebb részébe belegázolni, de valahogy félt is tőle. Nem akart uralkodni a víz felett.
Madár? Nemigazán. Szépek, csodálatosak, de jó nekem itt a földön, nem vágyok a levegőbe.
Lehetnék hattyú. Ők is madarak, és nem repülnek. Kecsesek, békések, és ez az egyetlen madárfaj, amely egész életében csak egyszer választ párt(monogámia).
Ez vonzó volt számára, de megint a víz, és túl nyugodt.
Nézzük tovább. Vadállat nem szeretnék lenni, mert utálom az erőszakot.
Megvan!- derült mosolyra szép arcocskája, ló lennék!
A lovak csodálatos állatok, okosak, kecsesek, hűségesek.
Hűségesek? A házi lovak. A vadlovak nem. Ők szabadok, és csavarognak, és nem szolgálják az embert.
Hm..gondolkodott tovább...Még miért pont ló lennék? A lovaknak lelkük van.
Hirtelen elmélkedésében egy kéz érintette meg a vállát. Nem fordult meg, mert nem félt.
Itt nem bánthatja senki. Joan volt az.
-Jól döntöttél leányom. A lovaknak lelkük van. Bár nem beszélnek, de gondolkodnak. Lélekben hatalmas vagy gyermekem, mint a lovak.
Maoni elmosolyodott. Lelkét átjárta a szeretet.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése