Az otthon melege

Néhány napja írtam az anyaságról. Hogy milyen csodálatos dolog anyának lenni. A sok kötelezettség és felelősség mellett mennyi- mennyi örömet ad maga a gondolat, hogy anya lehetek, nevelek, tanítok, tanulok, szeretek, (szerethetek) és szeretnek.
Ma ismét tudatosult bennem, hogy ez a legcsodálatosabb érzés. Amikor magamhoz ölelem a gyermekeimet. Ölelgetni inkább a lányomat szoktam, a fiamnak a tüsi hajába szeretek beledúrni, és sima arcbőrét simítani szeretettel. Ezek az apró fizikai megnyilvánulások ilyenkor a szeretet- érzéssel társulnak és semmi nem számít. Nem létezik, csak akkor ott abban az adott pillanatban. Nincsenek gondolatok, megszűnik a külvilág és csak a szeretet- érzés uralkodik. Ilyenkor érzem azt, hogy Istenem én milyen szerencsés és boldog ember vagyok.
Boldog vagyok! Van otthonom, van párom, vannak gyermekeim, van munkám, nem vagyunk betegek és tudok örülni minden apró csodának.
Összességében az életben ezek a dolgok számítanak( nekem legalábbis).
Nem az, hogy milyen kocsiban ülök, mit eszek, milyen drága ruha van rajtam, és mit kapok Karácsonyra. Ezek annyira jelentéktelen dolgok. Karácsonykor az számít, hogy együtt vagyunk a családunkkal, figyelünk , törődünk egymással, vagyis elfogadtuk a  másikat.
Az otthon melege...
Néha vágyom rá, hogy kiránduljunk, hogy utazzunk, hogy menjünk valahová. Meg is tesszük, van amikor évente többször is. Az idén a gyermekeimmel kirándultam többször, kiruccantunk a férjem nélkül, mert ő dolgozott. És jó volt. Élveztük. Két napig.
A második nap vége felé már kezdtem egyre többet gondolni az otthoniakra. És elmúlt a szabadság varázsa. Élveztem a kirándulást,  de már ott tombolt bennem: haza! Haza!
Hiányzott a férjem, vagy a gyermekeim, mikor kit hagytam otthon, az ágyam, az állataim,a  szobanövényeim, vagyis az otthon melege.
Valaki azt írta nekem: valami van a levegőben. Az emberek feszültek, nem tudnak örülni. Miért?
Igen. Van valami a levegőben. De valahogy ez nem hat rám nyomasztóan. Nem figyelek, nem gondolok rá és lepereg rólam. Ahogy kirándulok, kirándultam, negatív hatások is érnek.: kuncsorgók,csavargók, rossz arcúak, részegek,látok rosszulléteket, balesetet..stb. Sokáig nem foglalkozom ezzel. Nem fogadom be a negatívumot , mert erősebb bennem  a szeretet. Akik félnek :a közvetlen környezetemben élőknek próbálok segíteni ahogy tudok. De a problémát mindenkinek saját magának kell megoldania. Szembe kell nézniük Önnön démonaikkal. Mert attól, hogy elfordulunk a probléma még megmarad. Ha nem oldjuk meg, nem tudunk tovább lépni, nem tudunk fejlődni....