Szeretem Coelho bölcsességét. És szeretek mosolyogni is. A mosoly éltet. Boldogságot, szeretetet és bizalmat sugall.
Vannak itt emberek , akik írásaikkal megmosolyogtatnak. És vannak akik viselkedésére grimasz terül el az arcomon. De ez egy ilyen világ, ugye? És a való világ sem sokkal másabb. Talán annyival, hogy ott fizikális valójában megtapasztaljuk az illetőt: látjuk, halljuk, érzékeljük. De ott nem nyílik annyi lehetőségünk figyelni a belső világára. Azt itt lehet. Sőt! Itt csak azt lehet.
Ünnep után...Ez volt az első Halottak napja, hogy nem sírtam. Mert megértettem, elfogadtam dolgokat és ezáltal változtam, a nézeteimmel együtt.
Kellemesen nyugodt hangulatban telik a mai nap is. Olykor a nap is előbukkan a felhők mögül, megmutatva magát, hogy létezem, itt vagyok, bár nem tudok teljes valómban tündökölni, de azért érezz, hogy szeretlek, ahogy Te is engem.
És én szeretem őt. Minden forróságával, minden perzselésével együtt.
Házimunka az mindig akad, de legalább szabadnap lévén nyugodtan lehet végezni.
Jó, hogy vannak itt barátnőim, akikkel kölcsönösen megbízunk egymásban. Tükrömmel viháncolunk, és megbeszéljük minden magánéleti pajkosságunkat. Liliommal meg sütünk-főzünk, filmekről csevegünk.
A női lélek rejtelmei:-))
És...van még itt valaki, akinek minden betűje mosollyal tölt el, és játszik lelkem húrjain:-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése