Régebben nem szerettem a vasárnapot. A gyerekeknek tanulással(is) telt, nekem meg pakolás, mosás, főzés, háztartási munkák tömkelege.
Meg mert a hétfő követte. Egy új hét kezdete. Vasárnap általában melankolikus ,magamba mélyedő hangulatban végeztem sorban a teendőimet. Olykor sütöttem süteményt is.
Most, hogy csak ritkán van együtt teljesen a család, szeretem.
Olyan jó volt végre hat nap után együtt reggelizni, együtt körül ülni az asztalt.
A család. Milyen fontos és jó dolog is az ember életében. Tartozni valakihez.
felelni valakikért, függeni tőlük. Bár nem szabad az ember, a személyes szabadság a párkapcsolattal, a gyerekekkel együtt eltűnik. Nem mondanám, hogy nagyon hiányzik. Jó így. Talán nekem ez az utam:-))
A vasárnap. Béke van és nyugalom itthon. Majd sütök , réteseket, meg főzök alma-birs dzsemet. E mellett mosni kell, ruhákat pakolni, egy kicsit takarítani.
Ragyogó az idő. Süt a nap, nincs hideg. És én boldog vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése