Szeretek adni. Sokkal jobban, mint kapni. Ha adhatok, csodás érzés. Nem csak a tárgyat adom oda, hanem belecsempészek egy kis szeretetet, belőlem egy aprócska gondolatot, érzést.
A valós életemben mindig adok. Ha nem pénzt, vagy valamilyen tárgyat, akkor egy mosolyt, néhány biztató szót...
Minél többet adsz, annál többet kapsz vissza- tartja a mondás. Ez így is van.
Mostanában hozzám csak úgy áramlik a sok ajándék, a szeretet. Olyan emberektől is kapok, akiktől álmomban sem gondoltam volna. Bevallom furcsa, megható érzés. Szeretek és szeretnek.
Néhány napja a délutánjaim ruhapakolással telnek. Mivel indián nyarunk volt, így kitolódott nálam a nyári ruhák elpakolása. Sok is van, nem is fér bent- így muszáj kivinnem őket a színbe.
Ahogy a fiam szekrényét pakoltam át, rengeteg ruhát kinőtt. Hm..mit csináljak vele? Adidas, Puma, Saller márkájú melegítők, pólók, farmerek.. A kazánra sajnálom rárakni, mert meg sincsenek kopva. Eszembe jutott, hogy él itt az utcánkban egy szegényebb család két kisgyermekkel. Nekik adom, talán ők örülnek nekik. Beletettem egy zsákba és a férjem elvitte nekik. Az apa annyira köszönte, hogy nem győzött hálálkodni. Közölte, olyan szépek, hogy ebben járatja óvodába a gyerekeket.
Hát....én is örültem, hogy adhattam....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése