Mostanában nem nagyon volt kedvem nevetni. Mélyen rejlő humorérzékem mégjobban beágyazódott. A mosolyaim is megtörtek, fáradtak voltak. Talán az ősz...talán kicsit érzékenyebb vagyok, mint szoktam lenni..most ilyen hangulatom van.
Tegnap is feljöttem ide, gondoltam azért azoknak írok, akik rám néznek, olvasnak, törődnek velem.
Az egyik régi ismerősömmel"beszélgettünk". Ő volt az, aki mindig megnevettetett, vagy legalább mosolyt csalt az arcomra a hülyeségeivel, amiket lazán, a sorok mögé becsempészve szokott adagolni.
Tegnap is így történt. Spontán történetek, kivel mi történt, hiszen már régen beszéltünk. Aztán el kezdtem hirtelen figyelni a becsempészett, oda nem illő mondatára.
-Én is szeretem, ha a nő az ágyban beszél.
Erre még nem reagáltam...Aztán folytatta:
-Szeretkezés közben sugdos a fülembe.
-Tényleg? Hát...előfordul- feleltem. De még mindig nem sejtettem, hova akar kilyukadni.
-Ha azt súgja, hogy még, még, még!- és végig karmolja a hátam.
Hm..erre elmosolyodtam. Megint itt tartunk. Ha egy férfi és egy nő beszélget, általában ez a vége.
-Ja, ja. Feleltem elgondolkodva. Vagy ezt mondja.:
Nagyon finom, csináld még! Ne hagyd abba!
-Igen, azt is szeretem- felelte.
-Itt vagyok csak tettem a kazánra- válaszoltam.
-Én is szeretlek, mert tettél a kazánra:DDD
Na erre már nem bírtam ki nevetés nélkül. Hatalmas vigyor foglalta el helyét az arcomon. Őt ezért kedvelem, mert ilyen hülyeségekkel , ha egy pillanat erejéig is, de eltereli a komoly gondolataimat....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése