Mindenki életében előfordulnak hullámvölgyek. Amikor az ember úgy érzi, hogy sok behatás éri, többek között negatív, és ilyenkor magába fordul. Én nem mondhatnám, hogy a negatívumok hatására zárkóztam be. Persze volt egy-két apróság az utóbbi napokban, amely fájdalommal töltött el, és könnyeket csalt a szemembe (a kutyám fájdalma). Azt nem tudtam, hogy ennyire tudnak gyászolni a kutyák is. A ködös, párás idő is melankóliát, egykedvűséget idéz elő nálam, bár próbálok küzdeni ellene.
Az élet szép- továbbra is ezt vallom. Mert amúgy minden rendben van. Szeretek és szeretnek. Lélekben már készülök a karácsonyra.
De valamiért úgy éreztem, hogy besokalltam, egy kicsit magamba kell forduljak. Befelé nézni a saját világomba és csak a szűk családi körömmel foglalkozni. Így is tettem. Nem gondolkoztam. Csak végeztem a dolgaimat gondolatok nélkül. Esténként kártyáztam a fiammal, és együtt néztük a kedvenc filmsorozatomat.
Vannak emberek akiket szeretek itt. Akik egy kicsit közelebb állnak hozzám.
Ők azért egy-egy villanásnyira eszembe jutottak. Elmosolyodtam. Vajon most Ők mit csinálhatnak?
Ilyenkor túl érzékeny vagyok. Fájnak dolgok, amelyeknek nem biztos, hogy fájniuk kellene. Fáj ha írok, és nem válaszolnak. Olyan mintha nem törődnének velem...és ilyen érzékeny státuszomban bizony odavágok.
Ezért jobbnak láttam kivonni magam a virtuál világból.
Néhány emberrel itt(akikhez valamikor közöm volt) rendeztem a kapcsolatomat. Volt aki elment és nem keresett azóta sem(bizonyára oka van rá).
Aztán voltak akiknek baráti kezet nyújtottam. És hát...lettek új barátaim. Hogy kivel meddig tart ..nem tudom, de amíg tart minden pillanatát ki fogom élvezni.....:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése