A zene

A zene a másik lételemem a fény mellett. Bár a fényt, a meleget, akkor is szeretem ha feszült vagyok.  Viszont zenét olyankor képtelen vagyok hallgatni.Szerencsére mostanában ritkán vagyok feszült. Leesett az első hó..nem örülök neki. Nem szeretem. Hiába festői a havas táj- de halott. Mozdulatlan, élettelen, komor. Mint a lelkem. Talán együtt hal meg a hanyatló természettel. Most is csendben van, vegetál, és néha fáj. Még mindig fáj. Járom az utamat- győztesen. Egyedül. Persze, olykor csapódnak mellém árnyak, akik egy darabon velem jönnek. Talán vigyáznak rám, talán szeretnek is valamilyen szinten. Az élet(a sors) érdekes fordulatokat produkál néha. Nem gondoltam, hogy ilyen rövid idő után el kell engednem néhány embert. Közülük néhányat, önszántukból. Az Ő döntésük. Elfogadom.De, hogy ne köszöntsön vissza a múlt, kitépem Őket gyökerestől.Muszáj! És így nem fog fájni. Többet nem léteznek számomra. Közös utunk eddig tartott.Szép volt? Talán. Egy része. De ha visszagondolok, mindkét esetben én alkalmazkodtam. Nem! Nem teszem! Nem nézek vissza! Jó így. Most még üres a helyük..és lassan kihűl. S valami más rám talált...itt van bennem..lassan, óvatosan kúszik felfelé behálózva sérült lelkemet. Hagyjam? Hagyom. Mert akarom. Mert jó hogy van, hogy figyel rám, most Most létezik- nekem.

Néha.....

Néha.....



Néha iszonyatosan dühös tudok lenni. Talán nem is düh ez, hanem a tehetetlenség fájdalma? Egyszerűen csak rám tör. És olyankor a szavak élével odavágok, annak aki ellen a mérgem irányul. Van egy alap gondolat- amely bánt, mert nem igaz. És érlelődik..elhessegetem, de előbb- utóbb megerősödve kitör. Kedvenc mesterem mondta, "ajaj..háborog a tenger, vihar közeleg...higgadj le Mary."..és Ő is le tudott nyugtatni, csendes, kimért szavaival, ahogyan kedvenc ügyvezetőm is. Most is ezt éreztem. Igazam volt..tudtam..s utálom, ha hülyének néznek. Lehet nem végeztem egyetemet- de ezt nem saját hibámból nem, de nem vagyok hülye!
Volt egy kisebb vitánk..valakivel...próbált lenyugtatni, de nem ment...csak mondtam a magamét..és volt egyetlen pillanat, a másodperc egyetlen töredékéig megfordult agyamban, hogy na, akkor itt a vége, felégetek mindent- valós életemben, de nem. Az Őrzőm csendesen nemet intett bennem Ne tedd...és én könnyekkel áztatott arccal...megnyugodtam..meghallgattam..megbeszéltük.
Most már gondolkodás nélkül kivágok embereket, mert okot adnak rá, mert akkor abban a pillanatban az a legjobb döntésem. A lényeg az, hogy nem bánom meg.
De az viszont fáj, ha valaki elköszön, mert megérti, hogy a mi világunk nagyon más...
Hogy a két világ ebben a földi létben nem futhat egy síkon...és igen..hiányzik csendes, szelíd lénye:-((
Bár próbálom elnyomni magamban a gondolatot..s már csak egy halvány emlék..egy emlék, mely melegséggel árasztja el lelkemet...

Varga Patrícia

Emlékszem

Még mindig emlékszem azokra  a pillanatokra, amikor az éjszaka csendjében rákapcsolódtunk egymás gondolatvilágára.  Olyan varázslatos légkör fedett be minket, burkot képezett rajtunk s így védett. Akkor, ott, abban a pillanatban csak ketten voltunk, Te meg én, gyengéd szavak csattantak el s mögöttük lapult milliónyi elfojtott érzés.  Mosolyt mosolyra halmoztunk, s éreztük ez valami más, valami különleges, valami varázs, amely létrejött közöttünk. Teltek a napok, a hetek,a  hónapok, s mi ritkán, de néha kommunikáltunk. Mindig éreztem valami mást, a szavak mögött megbújt valami érzelem, valami csendes, gyengéd simogatás. Olykor megmutattad humoros énedet, nevettem, s a mosolyodat, amit úgy szerettem. Még ma is tart köztünk a kapcsolat,s talán még mindig lapulnak Benned ki nem mondott vágyak?

Érzések

Érzések



Annyiféle érzés kavarog bennem. Fizikai érzések, észlelések, lélek- érzések és azt hiszem léteznek mentális(gondolati) érzések is. Ez a téli időszak a merengésre jó. A gondolatok összerendezésére és egyes gondolatok elnyomására. Beszorulok a lakásba, a nappaliba és mivel nem vagyok egy nagy TV- nézős típus, így írok. Rengeteg mindenről szeretnék írni, de csak két kezem van. A jövő számomra nem létezik. A múlt sem. Benne van a nevében- elmúlt. Csak a most létezik, az örök jelen, a pillanat. Most ebben a pillanatban az érzéseimre figyelek. A fizikális érzelmeket: fáradtság, fájdalom- elnyomom. Maradnak a mentális érzelmek. Vajon köze van a gondolatnak az érzelmekhez? Vagy a lélek a gondolat nélkül is érez(het)? Érezhet..de nem itt a földi létben. A lélek- érzést minden esetben egy gondolat idézi elő, előzi meg. Ugyanis a mentális síkon is rá kell gondolnom arra a személyre, akihez a lélek- érzést köthetem. Az írók esetében ezt a személyt múzsának nevezzük.. Vajon minden esetben kell egy múzsa az íráshoz? A verseknél igen.
Nos..a regényeknél ott más a helyzet. Ott tulajdonképpen az író gondolatban egy darabot rendez. Kiválasztja a szereplőket, a helyszíneket, a cselekményt, és képzeletben eljátszatja velük az egész történetet. Érdekes világ ez. Alkotás.
De visszatérek az érzelmekhez. Annyiféle érzés kavarog bennem. És fáj a lelkem. Emberek után, emberekért- akik önszántukból léptek le, vagy én zártam ki Őket valamiért saját világomból. Minden okkal történik az életünkben. S ahogy akkor a pillanatban döntök- számomra a legjobb választás.
Emberek lépnek ki, be mentális világomba. érzéseket generálnak.: fájdalmakat, haragot, csalódást, mosolyt, örömet, szeretetet, de csak az adott pillanatban. Ez is azt bizonyítja, csak a jelen pillanat létezik. Mert nem maradnak itt velem, nem jönnek az utamon tovább, hanem tova haladnak. Ez így van jól. Ugyanis minden ember addig marad velem, amíg célunk van egymással. Hogy mi az? Nem tudom. Kívülről nem látom..csak a sajátomat, önmagamat. Ha már ketten vagyunk a belső világomba, akkor nem látom- csak érzem. A baj az, hogy még mindig túl érzékeny vagyok. Gyorsan rövid idő alatt kötődök emberekhez, akikben megbízom. És bizony fáj a távozásuk. De! Megtanultam, tanulom, aki menni akar el kel engedni- harag nélkül.
Mindig jönnek új árnyak...akik kísérnek, szeretnek:-))
Tudom, sok vagyok. Képes vagyok egyszerre több dolgot csinálni. Főzök, sütök, mosok, közben írok, tésztát gyúrok..stb
Így van ez az írással is. Egyszerre blogolok, két regényt írok, verselek, chatelek.
Ilyen vagyok. Hogy jó e ez? Nem tudom, én elvagyok magammal. Ami fáj itt..lassan mindennap tiltok egy embert. Nem számít..miért...lehet ritkábban kellene ide belépnem? Vajon kinek hiányoznék?



Varga Patrícia

Esti gondolataim

Esti gondolataim
Így a nap végére a sok írás, alkotás után mindig marad egy- két gondolat, amely előre tör agyamban. Azt akarja, hogy figyeljek rá, foglalkozzak vele. Néha elhessegetem, és másra koncentrálok..éppen az aktuális regényemre, vagy megírok 2-3 db verset is közben. De ma nem tudtam elzavarni, itt maradt bennem és egyre erősödött, ki akart törni onnan. Hát jó..akkor kiírom magamból, könnyebb lesz a lelkemnek....
A reggel...átlagosan kezdődött. Nem is..örömmel..a járat hozta a legújabb verses kötetemet..a mosoly felderült fáradt arcomon. Szép lett. Leraktam, majd ha időm lesz rá- megnézem jobban. Megköszöntem az ügyvezetőnek, hogy most időre megérkezett.
Esett az eső. Egész nap. Nem szeretem az esőt. Lehangol, elkedvetlenít. Fény- lény vagyok, Mindegy..majd átvegetálom valahogy...
Vannak itt emberek , akik a kezdetektől fogva itt vannak velem, mellettem. Olykor kommunikálunk, olvassuk egymás írásait, figyelünk egymásra-kötődünk. Mikor leírom ezt a szót enyhe remegést érzek a gyomromban. Miért? Mert túl érzékeny ember vagyok..próbálom megedzeni magam, de még mindig fáj, aminek fájnia kell. Tanulom, kontrollálom magam- de nehéz. Elengedem, aki menni akar...nem foglalkozom, aki ok nélkül belém köt, és sérteget..bár akkor, abban a pillanatban rosszul esik.
Akikhez kötődök, egy bizonyos szinten szeretem őket. Elfogadom, amilyenek valójában...de fáj, ha már csak üres szavakat kapok..fáj ha valaki éppen csak azért ír nekem, mert nincs fent más, fáj, ha valaki csak akkor keres, ha segíteni kell neki valamit...és igen! Fáj, minden elmúlt pillanatvarázs, amely nem hozható vissza:-((
A profilképeim a mindenkori hangulatomat jellemzik. A lila - semleges szín számomra, nyugodt, vegetáló üres lelkemet jelképezi. És az vagyok mindenki számára, amit kihoz belőlem:a barát, az író, a tanár,a mentor, a humor- kinek mi.
Köszönöm, akik olvasnak és like-olják az írásaimat..
További szép estét Mindenkinek!

Varga Patrícia

Ha kérhetnék...

Ha kérhetnék valamit..valami egyszerűt Istentől, azt kérném, hogy legyen négy kezem. Hogy kettővel a verseimet írhassam, kettővel pedig a valós teendőimet végezhessem. Akkor nem kellene versenyt futnom az idővel. Akkor mindenre lenne időm. Talán Isten így is sokat adott nekem- ezért hálás vagyok neki..és tudja, érzi, hogy szeretem, hogy Egy-ek vagyunk, bennem él, ahogyan én is Benne. Olykor érzem nyugtató, szerető jelenlétét. Talán a hang, akit én csak Őrző-nek nevezek, Ő maga Isten.:-))
Hm..így is összeszedtem magam, és elkészültem az új verses kötetemmel, lassan kapható lesz.

Köszönet érte kitartó ügyvezetőmnek, aki elvisel engem, és tudja kezelni a hirtelen kitöréseimet.
Nem sokára kész a következő verses kötetem is, írom a  Mary Jeanne 3. részét- a regény amely a szívem csücske- nagyon szeretem. És olyat csinálok amit eddig még nem.Elkezdtem, elkezdtünk valakivel közösen írni egy fantasy regényt. Bevallom, nem nagyon szeretem a Fantasyt, az a világ távol van tőlem.Max. egy- két mese erejéig, gondoljunk a Csillag és a férfi mesékre. Az eleje nehezen ment, de kiváló szerzőt adott a sors magam mellé, pont azt pótolja ami kevés van bennem:leírás, képekkel festés, és Ő igen otthon van a Fantasy világában. Rájöttem, nem is olyan nehéz. Egész jól haladunk, s én is belevesztem a fantasy világába.
Hiszem azt, hogy minden okkal történik az életünkben, és legyen pozitív vagy negatív dolog, de mindenképpen a fejlődésünket szolgálja. És hiszem azt, hogy mindenki akkor lép az utunkra, amikor lépnie kell...
Köszönöm, hogy létezel:-))

Köszönöm Istennek, hogy az vagyok, aki...

Köszönöm Istennek, hogy az vagyok, aki....:-((

Csodálatosan kipihentem magam. Azt nem mondom, hogy álmodtam is, de szellemileg friss vagyok..Nem szeretem az esős időt, de még mindig jobb, mintha ez a mennyiség hóban jött volna. És most nem kedvetlenít el, mint általában az ilyen idő. Írok. Írhatok. Bár többet szeretnék..de csak két kezem van. Kedvenc ügyvezetőm mondta: Miért- e sietség? Írjon csak 10 könyvet fél év alatt és tanulja meg a nyomdai szerkesztést. Nee! Csak azt ne kérje! Türelmes embernek tartom magam, de én képtelen lennék arra, hogy elviseljem, hogy a nyomda 48- szor dobja vissza a könyvet a hibás szerkesztés miatt. Nekem csak 6-szor dobta vissza az E-book-os formátumot- és kiakadtam. Berágtam. Kértem segítséget..pontosabban a férfi megszerkesztette nekem. És az alapján a fiam megcsinálta hibátlanul- így mindig neki fizetek:DD
Imádom Őt. Rájöttem a gyermekek az élet értelme..a boldogság maga. Azt tudom, hogy Ők választanak minket szülőket, mert azt akarják, hogy tőlünk tanuljanak, mi pedig tőlük, általuk, értük.:felelősséget, türelmet, kitartást, küzdelmet..és ezt az egész kapcsolatot átlengi a varázslatos szeretet fátyol- burokja.
Egyik reggel, korán kelünk, mert a fiam bejárós lett, 5 nap után ott hagyta a kollégiumot, 05.30h-kor, elkészítem a reggelijét, a tízórait, teát mindennap, kirakom a ruháját, majd kikísérem. Ezeket a dolgokat néha már rutinosan élem meg, de ez a reggel más volt. Gondolatok nélkül csak ráfigyeltem. Néztem, hogy nagyot nőtt, vékony, és fáradt- fénytelen a szeme. Bevillant, keveset foglalkozom vele, bár ha tehetem esténként kártyázunk, megkérdeztem.
-Hogy állsz zsebpénzzel?
-Van Anya, nem kell!
-Hm..miért nem?
-Vegyél magadnak, attól hogy teszek ételt, vegyél néha pizzát, vagy ami kell.
-Jó, de nem kell!
-Kivettem a pénztárcámból egy bizonyos összeget-tedd el!
.Nem, nem kell- ennyi nem kell!
Majd nagy nehezen eltette...és akkor ott , abban a pillanatban éreztem, Ő az életem értelme, belőlem egy kiszakadt darab. Maga a csoda...megkönnyeztem. És hálát adtam magamban Istennek, aki bennem él és érzi minden rezdülésem...hogy az vagyok, aki vagyok- általa:))

Varga Patrícia

Mesélj magadról....

Kérte valaki egyik nap. Hm..nem szoktam magamról mesélni. Úgy hangzana, mintha fényezném magam- azt pedig nem akarom. Nem vagyok tökéletes. Sok jó tulajdonságom van, de mint mindenkinek, nekem is vannak hibáim.A különbség az, hogy teljesen tisztában vagyok velük, és nem vagyok büszke rájuk. De próbálom kontrollálni azokat.
Olyan szépen kérte, hogy magamba néztem, és el kezdtem mesélni. Az alapokat...
Boldog vagyok, szinte mindenem megvan, ami a boldogsághoz kell: férj, szép, okos gyermekek, otthon, munkahely. Szeretet. Azt hiszem, több nem is kell...
Az élet. Az élet nem könnyű. Amíg idáig eljutottam, rengeteg megpróbáltatás, harc, és fájdalom ért.Soha nem adtam fel! Mindig felálltam. Isten megtanított arra, hogy mindig van választás és egy második esély. Érdekes ez utóbbi a kapcsolataimra nem jellemző...aki megbánt- mehet. Nem haragszom, de többet számomra nem létezik. Aki egyszer hazudik kihasznál- annak nem tudok többet hinni. És meg fogja tenni másodszorra is.
Amiről nem tudtam..hogy makacs vagyok. Erre a kiadóm vezetett rá..lehet, de az esetek 98%-ában igazam van.
Két éve írok..bő két éve. Mint egy megszállott. Az írás lett a második életem. Az írás által lett egy másik világom, amelyet én alapítottam, építem, megélem- mentálisan.
Itt én választom a szerepeket s én döntöm el, hogy kit engedek ide be:-))

Az első perc

Az első perctől érzem, hogy valami varázslatos légkör fon át ölelőn bennünket.
Ahogy az első szavakat írta...ahogy rákapcsolódtunk egymás gondolat világára, csak legyintettem magamban:ááá....ne csapd be magad, már egyszer kijártad ezt a cipőt.
Igen, kijártam egy darabig, de az eleve halálraítélt kapcsolat volt. Ő nem figyelt rám..csak üres szavakat adott s én elhittem, elhittem, hogy Ő is ugyanúgy érez, ahogy én. Hogy majd örökké együtt szárnyalunk mentális világunk álom- küszöbén. De a valóság más volt..kemény szavak, figyelmetlenség, s csak a hideg kúszott fel, és fojtogatta naiv, szelíd lelkemet.Üres, hideg némaságba burkolózott és többé nem emelkedett fel álomvilág varázs- egén.
Az idő telt, a percek, az órák rohantak tovább...s a homályban felfigyeltem Rád..kit a fájdalma az ingoványban huzigált. Éreztelek..annyira éreztem minden fájdalmadat. Nem akartam Belőled ezt érezni. Mosolyokat akartam, szép szavakat, varázslatot, szeretetet. S most itt vagyunk..szeretném érezni játékos lelkemet..Homo ludens..Olyan régen szárnyalt már játékosan álomvilág puha, képzeletbeli pázsitján.
Vigyél..vigyél magaddal...

Néhány szó....

Csak néhány szó..

Akik ismernek, tudják, hogy imádok írni. Minden szabadidőmben, szabad percemben írok...írok, ha várok a férjemre- az autóban, írok, ha főzök a konyhában, írok ha van 2 szabad órám- mert egy óra ide nulla. Írok este az ágyamban, mikor várom a fiúkat a fürdéssel...mint egy megszállott..Bő két éve ráléptem az írás csillagokkal kirakott , vonzó útjára..és nem léptem le onnan, egyetlen percre sem..bejártam a versek a mesék, a fikciók birodalmát. Valahogy mégis próza írónak érzem magam. Bár a múlt héten végeztem itt egy felmérést, és Ti a versekre voksoltatok. Hm...nem tudom..a versek..szeretem őket..és szívvel írom,ahogyan a regényeimet is. És 98%-ban a lélek útjáról, érzéseiről szólnak. Le sem tagadhatnám, hogy ez a téma érdekel, ebben hiszek, és ezt az utat követem- két éve. Belecsempésztem a regényeimbe is..sőt, szinte minden írásomban fellelhetők a lélekre való utalások.
Van, létezik bennem valaki, én csak Őrzőmnek hívom, őt hallom magamban, a csendben, ha válaszút elé kerülök. Ő sugallja: írj, írj..és én írok...
Igen. Kevés az időm. Itt a földön versenyt futok az idővel...Bevallom, csak az írással szeretnék foglalkozni- de ezt nem lehet, mert éhen halnánk belőle. Így viszont néha pokoli fárasztó összeegyeztetni a kettőt. Talán ez az utam..a mostani életemben csak kitaposom az utat, de ha leszületek újra ide a földre, akkor már hivatásos író leszek:-)
Köszönöm mindenkinek aki olvas, aki várja az írásaimat, aki ez alapján kedvel...
Kimondom az igazat- mindig. Őszinte vagyok..és mint tudjuk, az igazság fáj.
Nem hódolok be senkinek, egyedül Istennek, s talán a férjemnek, de Ő elfogadott ilyennek amilyen vagyok. Szabad..gondolati szabadsággal rendelkezem..és Ő biztosítja számomra az írást..az időt hozzá:-))
Felregiztem ide, ismeretlenül. Rövid idő alatt sok "ismerősöm" lett...egyetlen zaklató- de Őt tiltottam...és 100%-osan pozitív kritikát kaptam Tőletek. Néhányotoktól figyelmet, törődést, szeretetet, bizalmat..és nem is kell több. Egyre többen hívnak csoportokba, már magam sem tudom, hogy pontosan milyen csoportoknak vagyok tagja, de vannak ahonnan szó nélkül kivágtak- mert sok vagyok. Tudom, sok vagyok másokhoz képest..egyszerre több dolgot is tudok jól végezni..verset linkelek, 3-4 emberrel chatelek, blogolok, meg még ami jön...Ilyen vagyok...így fogadjatok el..
Köszönöm, hogy megosztjátok az írásaimat..erről eszembe jutott, ami még mindig fáj:-(
Akinek kiadattam két könyvét az én kiadómmal, le is formáztam- pedig az igen időigényes munka- soha semmit nem osztott meg tőlem, másoktól meg minden gagyi írást megoszt...:-((
Nem kérdezem miért, Ő ilyen..és csak ennyit ért..Hallom magamban bölcs tudatomat:"hagyd...nem érdemel meg Téged..és a mosoly felderül az arcomon, mert Ő a tudatom, aki vigyáz rám, és tudom, mindig igaza van...
Sajnálom, ha nem tudok mindenkinek válaszolni, de igyekszem. Ált. mindennap , mikor belépek ide 100db értesítés vár- köszönöm...
És sajnálom, hogy nem mentettem el a szép szavakat, visszajelzéseket, amelyeket itt kaptam. Van aki a mentorának tekint, van aki felnéz rám, van aki kedvel és van akinek én vagyok a múzsája::DD

Varga Patrícia

Hideghegy

A szellemlovasok csapata elindult saját birodalmuk, Hideghegy felé. Tudták, itt nem tudják elkapni Eliené papnőjét. Nekik Ő kell! Hajtotta őket a bosszúvágy. Talán a lány segít nekik..Mi is a neve?- tűnődött el magában a szellemek vezetője, Zorga. Kirena! Érdekes név. Sejtelmes van valami rejtett varázsa. Erre a gondolatra hátra nézett, hogy megvan-e  a lány. Kirena lehajtott fejjel, összekötött kézzel ült a lovon, amelyre felrakták. Így nehéz volt uralkodni a ló felett. De nem is kellett. A ló engedelmesen nyargalt a többiek után.
Hm..gondolkodott el Zorga, magam mellé kellene a nőt ültetnem. Miért is? 
Jobb szem előtt tartanom..bátor lány, nem fél, vagy jól leplezi. És valamiért nem tudok mentálisan hatni rá. Nem látok bele a gondolataiba! Pedig néhány információ nem ártana a papnőről. Le kell győznünk Elienét!
Hátra lovagolt a lányhoz..a csoport megállt.
-Kirena- szólította meg, ülj át az én lovamra!
Kirena ránézett bánatos, fénytelen(most nem csillogó) szemeivel. Nem volt félelem benne. Inkább valamiféle beleegyező megadást érzett Zorga.
Ahogy a szellemvezér megszólalt a lány arcába jéghideg levegő áramlott. Fázósan megremegett.
-Nem tudok megmozdulni, össze vagyok kötözve-emelte fel bizonyításképpen a kezeit.
Zorga leszállt a lóról, mit leszállt, libbent, hiszen átlátszó, megfoghatatlan szellem-testtel rendelkezett, karjaiba kapta a könnyű lányt, és maga elé ültette a lóra. 
Kiera még jobban fázott. A szellem hidegsége hűtötte amúgy is reszkető testét. Fogai fázósan koccantak össze. A csapat elindult. Kiera nem gondolt semmire. Nem gondolt arra, hogy tulajdonképpen egy szellem ölében ül. Fázott, fáradt volt, kedvetlen és nem érdekelte semmi.

Folyt.köv.

Az utolsó nap

 

Az étterem zsúfolásig teli volt, de a pincérnő szorított nekünk helyet. Itt senki nem beszélt magyarul, de mivel tudunk románul, így nem okozott nehézséget a rendelés. Ma ettem először- normálisan..ugyanis semmilyen ételre nem bírtam ránézni..egy narancs, és ásványvíz volt a napi eledelem. A vacsora finom volt, ittunk hozzá Ursus sört is- azt szeretem, és utána visszamentünk a Hotelbe. Én kidőltem,a  férjemék kártyáztak a gyerekekkel. Meleghez vagyunk szokva, de a szobában a meleg már majdnem elviselhetetlen volt. Reggel ködös, hideg, párás időre ébredtünk. Összecsomagoltunk, reggeliztünk, a kávét kiadtam, :-((, és Alba Juliának vettük az irányt. A gyerekek megmászták a Torocskószentgyörgyi várat- én már többször megmásztam, megnéztük a Székelykő hegységet, és felkerestük a Tordai hasadékot is.Visszafele megálltunk a Körösfői bazárban-itt mindenki beszél magyarul, megálltunk egy fél órát a Királyhágón, és Szalontán vacsoráztunk. Itt ettem életem legfinomabb csorbalevesét. A gyerekek már visszavágytak..és még haza sem értünk..jó volt együtt, pihentető néhány nap, teli szép emlékekkel. Még jobban élveztem volna, ha nem vagyok beteg... 

 

A kirándulás folytatódik

 

Szépen haladtunk, férjem már becsukott szemmel is eltalált volna Dévához, hiszen elég sokszor megtettük már ezt az utat.Ahogy Déva felé közeledtünk, kezdett érdekessé válni a táj. És elértük a várat: Magas Déva várát... Eszembe jutott Kőműves Kelemen balladája..A vár felújítás alatt áll, de siklóval fel lehetett menni..és fentről csodás volt a kilátás..

 

A gyermekeimnek(a fogadott fiamnak is) kész élmény volt, most voltak először siklón. A vár bejárása után célba vettük a mellette elhelyezkedő jégkorcsolya pályát. Dilemma: hányan és kik mennek be a jégre? Senki nem jégkorcsolyázott még életében, talán a fogadott fiam pici korában. Ő kezdte a sort. Meglepett arc, hatalmas esések, mosolyok, majd egyre merészebben száguldott a jégen. A végére már pörgött- forgott. A következő a lányom volt..ő még riadtabb arccal ment fel, de egyre jobban belejött, és élvezte. Majd a fiam és a férjem következett.

 Én is akartam volna! De beteg voltam s örültem, hogy élek. Így csak néztem őket. Boldogok voltak..önfeledtek, meghittek..Jó volt Őket nézni..és mind az enyém valamilyen szinten:DD
1.5 óra után újra autóba ültünk és az irányt Nagyszeben felé vettük..a város határában volt a hotel, ahol megszállni kívántunk.Röpke szunnyadás és elértük a szállásunkat, ahol a  férjemmel már többször megszálltunk. Szerencsénk, hogy mindketten, sőt 3-an beszélünk románul, a férjem perfekt, én és a fiam alapfokon, így nyelvi nehézségeink nem voltak. Nos..a fiam választhatott velünk vagy a lányomékkal alszik..mindkét szoba 3 személyes volt...minibárral, zuhanykabinnal..mindennel felszerelve. Ő a lányomékat választotta. lepakoltuk a cuccokat és átsétáltunk a közeli étterembe.

Ünnepek után (hogy létezik a vonzás törvénye)

Igen..amire gondolunk, amit szeretnénk- nagyon, azt képesek vagyunk bevonzani- ezt hívják a vonzás törvényének. Mikor ez a blog megfogalmazódott bennem, szó sem volt, hogy mi ki akarnánk ruccanni a hegyekbe.És lám..én csak írtam róla egy felvetődött pillanatnyi gondolatként. Pár nap múlva  a gondolat életre kelt, és megvalósítottuk.

Gyorsan elrepültek az ünnepek. Nagy hűhó néhány napért.De ez már csak így szokott lenni! Valami tompa fáradtság uralkodik rajtam. Nincsenek mélyre ható gondolataim, csak merengek a semmiben. Fáradt a testem, fáradt a tudatom, s talán a lelkem is. A lelkem miért? Nem tudom. Olyan monoton üresség, egyhangúság telepedett rá. Nincsenek könnyed lélekszárnyalások, felbukkanó lélekérzések, mosolyokat, melegséget árasztó szép szavak, csak a monoton valóság van. A mindennapok egyhangúsága. Pihenek. Ki fogom pihenni az ünnepek körüli hajszát. Olyan jó lenne elmenni néhány napra! Vagy a hegyekbe, vagy valamerre. Egy kicsit kimozdulni megint!  S újra szabadnak lenni! Ha itthon vagyok, állandóan csak írni akarok. Mindent: verseket, blogokat, esszéket..kiírok mindent magamból....



 

Nyaralás a télben...

 

Még soha nem kezdtük így az új évet..kiruccanással...Nem is terveztük. A karácsonyi és a szilveszteri hajsza sok volt..anyagiakban és teendőkben is. Pihentünk, jókat ettünk, játszottunk a gyerekekkel...laza volt...2-án nyakunkba vettük a várost, és ügyintézés volt egy kis vásárlással kiegészítve. Lányommal bevettük magunkat a Csaba centerbe és shoppingoltunk. Hazafele jövet férjem rám nézett vezetés közben. Nem kellett megszólalnia tudtam, mit akar mondani.

-Most?- néztem rá meglepődve.

-Igen.

-Nem jó, késő van..holnap reggel.

A gyerekek elcsendesedtek a hátsó ülésen, füleltek.

Megfordultam és megkérdeztem a lányomékat.
-Minden irat nálatok van?

-Igen, Anya, de miért?

-Mert irány holnap Románia.

-Ez komoly?- kérdeztek rá.

-Bizony...

Meglepődtek. Lányom kis idő elteltével megszólalt.

-Nincs váltásruhánk.

-Az nem számít, van nekünk.

-Mennyibe fog ez kerülni nekünk?

-Semmibe. Mindent mi állunk, all in clusive ellátás- ez lesz a mi új évi ajándékunk.

A lányom barátja meg sem tudott szólalni a meglepetéstől. Ő még nem járt Romániában..csak Aradon..

-És hova megyünk?- kérdezte a lányom.

-A hegyekbe. Dévától kezdve Pöltenisig. Reméljük nem kell hólánc, mert az nincs. Hazaértünk. A gyerekek kipakolták az autót,kitakarították. Lányommal összeírtuk, miket vigyünk, majd becsomagoltunk. Az éjszaka izgalommal átszőtt gondolatokkal telt el.És eljött a reggeli felkelés ideje. Nem volt könnyű-a  gyermekeknek. És nekem sem. Elkaptam a hányás- hasmenés vírust. Férjem közölte- akkor lefújjuk.

Láttam a gyermekek arcát..lekonyult a szájuk. Nem! Kibírom, mennem kell, bár nagyon rosszul éreztem magam..de útnak indultunk hányingerrel küzdve magamban...

 

Folyt. köv 

Közös fantasy történet

.Hatalmas zápor vette kezdetét Kirena Sieni futva szaporán menekült be a kis faházba, ahol már egy mécses próbált ágálni a hűvös sötét ellen.

Nagyon fázott. A ruhája teljesen átázott.

Kimerült volt, és átkozottul zaklatott, így nem merte használni, azt a nagy apjától tanult parázs igézetet ami még a legnagyobb hidegben is melegséggel tölti el az ember lányát..

Fülelt, és meredten kémlelt ki a zsarátnok résein

Az eső most mintha még nagyobb haraggal akarná még jobban elárasztani a kis Trinsz városka utcácskáját Az agyagos földút lassanként kis pocsolya óceánokat hizlalt mindenhol

Egyszer csak távolról lódobogást hallott.

A hangokból ítélve nem katonák lehettek, mert kisebb csörömpölést követően leszálltak lovakról.. inkább elázott diákoknak tűntek. Egy fogadót kerestek, és kissé zaklatottnak tűntek

A veszélyes azonban mégis  az volt bennük, hogy...

lépteik nyomán még sem maradt nyom az eső áztatott a földön. Kirena döbbenten nézett maga elé és eszébe jutott nagyapja állandóan mormolt mondata, melyet száz éves karosszékében hallhatott tőle, rá kellett döbbennie , hogy nagyapja félelmei valóra váltak. A nő tekintete üvegessé vált, hiszen Hideghegy szellemei megmutatták élő mivoltukat. A kékesen világló alakok sziluettje már csupán egy lépés távolságról figyelték Tekintetük találkozott. Kirena e pillanatban márv csak az elmúlásra várt... de nem ez történt

Tekintetük találkozott...minden szellem szeme rászegeződött, s élesen kutattak benne. Kirena megremegett...még jobban fázott..és bizony félt…

A vezérlovas néhány lépésre megközelítette a nőt, s tüzes tekintetével varázslatot szórt a remegő nőre.

A vezérlovas bűvölete meglehetősen égette a nő arcát, ám a fájdalom dacára a bőr egésze sértetlen maradt. Kirena szeme magnezit fehéren világlott fel. Abban a pillanatban szinte nem volt magánál, azonban mint Eliené papnője teljes lelkével jelen volt. A lovas megdöbbent az ellenállás láttán.....

Nem értette, miért nem bír jobban a nő lelkébe hatolni..kutatni akart benne, de falakba ütközött. Újra varázslatot hintet a nőre, de másodszorra sem járt sikerrel. A többi szellemlovas is csak döbbenten nézte az egész jelenetet.

Ekkor a vezérlovas, mély síri hangon hideg levegőt bocsátva ki maga köré, megszólalt:

-Ki vagy Te földi halandó, akire nem hat a varázslatom? Az én nevem: Zorga.. A lány még mindig remegett..fázott is, mert ruhája nem száradt meg a lámpa melegétől..és a félelemtől is..meredten nézett a szellemlovas szemébe. Meg akart szólalni, de csak erőtlen hangocska tört elő csodásan fehér bőrrel bevont torka mélyéről..

összeszedte kevéske erejét, és megszólalt:-Kirena a nevem..

Csáky Imre- Varga Patrícia 

Itt vagy...

Itt vagy..újra itt vagy..utunk ismét egy pillanatra eggyé vált...nem tudom meddig időzöl rajta..de még mindig érzem azt a varázst, mikor először egyetlen villanásra megérinthettem a lelkedet..voltak közös kis harcaink, szép percek, tanítások, és tanulások, pajkos mosolyok és olykor a humor is felütötte egy rövid időre a sátrát. Tudom, nem könnyű most Neked...sajnálom..de nem tudok segíteni...de még mindig érezlek magamban..bennem élsz, örökké, bevésődtél- Kitörölhetetlen Lét-elemem.., Sir Robert:-))