Még mindig emlékszem azokra a pillanatokra, amikor az éjszaka csendjében rákapcsolódtunk egymás gondolatvilágára. Olyan varázslatos légkör fedett be minket, burkot képezett rajtunk s így védett. Akkor, ott, abban a pillanatban csak ketten voltunk, Te meg én, gyengéd szavak csattantak el s mögöttük lapult milliónyi elfojtott érzés. Mosolyt mosolyra halmoztunk, s éreztük ez valami más, valami különleges, valami varázs, amely létrejött közöttünk. Teltek a napok, a hetek,a hónapok, s mi ritkán, de néha kommunikáltunk. Mindig éreztem valami mást, a szavak mögött megbújt valami érzelem, valami csendes, gyengéd simogatás. Olykor megmutattad humoros énedet, nevettem, s a mosolyodat, amit úgy szerettem. Még ma is tart köztünk a kapcsolat,s talán még mindig lapulnak Benned ki nem mondott vágyak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése