.Hatalmas zápor vette
kezdetét Kirena Sieni futva szaporán menekült be a kis faházba, ahol már egy
mécses próbált ágálni a hűvös sötét ellen.
Nagyon fázott. A ruhája
teljesen átázott.
Kimerült volt, és
átkozottul zaklatott, így nem merte használni, azt a nagy apjától tanult parázs
igézetet ami még a legnagyobb hidegben is melegséggel tölti el az ember
lányát..
Fülelt, és meredten kémlelt
ki a zsarátnok résein
Az eső most mintha még nagyobb haraggal akarná még jobban
elárasztani a kis Trinsz városka utcácskáját Az
agyagos földút lassanként kis pocsolya óceánokat hizlalt mindenhol
Egyszer csak távolról
lódobogást hallott.
A hangokból ítélve nem
katonák lehettek, mert kisebb csörömpölést követően leszálltak lovakról..
inkább elázott diákoknak tűntek. Egy fogadót kerestek, és kissé zaklatottnak
tűntek
A veszélyes azonban mégis
az volt bennük, hogy...
lépteik nyomán még sem maradt nyom az eső
áztatott a földön. Kirena döbbenten nézett maga elé és eszébe jutott nagyapja
állandóan mormolt mondata, melyet száz éves karosszékében hallhatott tőle, rá
kellett döbbennie , hogy nagyapja félelmei valóra váltak. A nő tekintete
üvegessé vált, hiszen Hideghegy szellemei megmutatták élő mivoltukat. A kékesen
világló alakok sziluettje már csupán egy lépés távolságról figyelték Tekintetük
találkozott. Kirena e pillanatban márv csak az elmúlásra várt... de nem ez
történt
Tekintetük találkozott...minden szellem szeme rászegeződött, s
élesen kutattak benne. Kirena megremegett...még jobban fázott..és bizony félt…
A vezérlovas néhány lépésre megközelítette a nőt, s tüzes
tekintetével varázslatot szórt a remegő nőre.
A vezérlovas bűvölete
meglehetősen égette a nő arcát, ám a fájdalom dacára a bőr egésze sértetlen
maradt. Kirena szeme magnezit fehéren világlott fel. Abban a pillanatban szinte
nem volt magánál, azonban mint Eliené papnője teljes lelkével jelen volt. A
lovas megdöbbent az ellenállás láttán.....
Nem értette, miért nem bír jobban a nő
lelkébe hatolni..kutatni akart benne, de falakba ütközött. Újra varázslatot
hintet a nőre, de másodszorra sem járt sikerrel. A többi szellemlovas is csak
döbbenten nézte az egész jelenetet.
Ekkor a vezérlovas, mély síri hangon hideg
levegőt bocsátva ki maga köré, megszólalt:
-Ki vagy Te földi halandó, akire nem hat a
varázslatom? Az én nevem: Zorga.. A lány még mindig remegett..fázott is,
mert ruhája nem száradt meg a lámpa melegétől..és a félelemtől is..meredten
nézett a szellemlovas szemébe. Meg akart szólalni, de csak erőtlen hangocska
tört elő csodásan fehér bőrrel bevont torka mélyéről..
összeszedte kevéske erejét,
és megszólalt:-Kirena a nevem..
Csáky Imre- Varga Patrícia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése