Az élet szép- valljuk néhányan. Vannak hullámvölgyek, mint mindenki életében, de ezeket áthidalják, feledtetik a szép, örömteli pillanatok. Mert igen vannak. Rengeteg. És állandóan csak érezni kell azokat.
Borult idő van, ködös. Nem szeretem. Kicsit melankóliára, lustaságra sarkalja az embereket. Engem is. De nem szabad hagyni! Le kell rázni magunkról, mint a problémákat, amelyek időről-időre próbára teszik a türelmünket. Már nem szoktam felcsattanni egy-egy kisebb problémán. Rossz jegyet hoz a fiam kémiából..Istenem! Majd kijavítja. Próbálom fejelni, hogy tessék tanulni, de nem irányíthatom. Az Ő élete. Valahol olvastam, a gyermekeket hagyni kell, hogy szabadon döntsenek és ezáltal kiteljesedjen a személyiségük. Nem szabad rájuk kényszeríteni a szülők elvárásait. De azért mindent nem lehet rájuk hagyni sem. Anya vagyok. Duplán. Triplán(a férjem a harmadik gyermekem), érthető, hogy a lehető legjobbat szeretném a gyermekeimnek. Meg akarom őket óvni mindentől, hogy ne kövessenek el hibákat. Nem szabad! Hagyni kell őket, hogy megtapasztaljanak mindent, és ezáltal szabadon döntsenek, hogy nekik mi a jó.(Ezt milyen nehéz volt elfogadnom!)
Fárasztó napom volt. Dolgoztam is, keveset és rosszul is aludtam, de a délután kárpótolt. A férjem is szabad volt, így csaptunk egy közös kis vásárlást.
Teljesen kikapcsoltunk, belefeledkeztünk az önfeledt shoppingolásba.
Jó volt... Aztán ide beléptem este, ez a második életem. Egy kicsit álomvilágszerű. Vannak itt emberek, akiket nem ismerem személyesen, mégis néha érzem a magányukat, az univerzumban elejtett sóhajukat, a vágyaikat, az álmaikat, és a fájdalmaikat. Csodás érzés. Mint egy arc nélküli világ, ahol csak a lelkek "beszélgetnek". És bizony olykor körülölelik egymást.
Ez a szeretet. A befogadó, elfogadó, feltétel nélküli szeretet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése