A kulcs

"A kulcs(...), hogy találj valakit , akinek az őrültsége passzol a tiédhez" Christopher Moore.

Reggel ezt az idézetet találtam. Elgondolkoztatott. Ez lenne az életünk kulcsa? Van akinek igen. Talán ez is. De, szerintem nem. Nekem legalábbis nem ez.
A kulcs..Erről a szóról nekem elsőként az a kulcs jut az eszembe, amely egy zárat nyit. Férfiaknak bizonyára több kulcs is felrémlik, imbusz kulcs, villás kulcs, csőkulcs..
Másodjára pedig a megoldás kulcsa, itt a kulcs szó átvitt értelemben szerepel.
Megoldás kulcsa, egy feladat, egy titok, rejtély megoldását jelenti.
A kulcsról mostanában az élet kulcsa jut eszembe, a Titok. Ez pedig nem az, hogy megtaláljam a társamat, vagy a lelki társamat, hanem, hogy megtaláljam, felismerjük életünk kulcsát. Tudat alatt éreztem, ösztönösen, hogy nagy hangsúly van a szereteten. Ha szeretetet adok, vagy kapok, boldog vagyok. Meghatódok, könnyed vagyok, szinte szárnyalok, lebegek. Nem érdekelnek a gondok, az elmúlt fájdalmak, csak az a pillanat, amikor eláraszt a szeretet.
Én úgy gondolom, a szereteten van a hangsúly. A titok: a szeretet. A szeretet az az érzés, amely az egész életünket átfogja. Hiányában boldogtalanok, céltalanok, üresek vagyunk. (Osho apám szerint is a szeretet a kulcs:-))..)
A szeretet nem emberfüggő. Akinek nincs társa, családja, szerethet egy növényt, egy állatot, a munkahelyét..stb.
Tehát: ez az idézet nem igaz, hogy a kulcs annak a társnak a megtalálása aki vevő az én őrültségeimre. A férjem egyáltalán nem vevő a  hülyeségeimre, még is jól működik a kapcsolatunk jó néhány éve.
Talán mert elfogadtuk egymást:  összes hibáival, komolyságával vagy őrültségeivel együtt...