Ma Mindszentek, más szóval Halottak napja van. Nem akartam erről a napról írni, mert megteszik helyettem mások. De aztán úgy gondoltam, mindenkinek mást jelent(het), ahogyan egy képről is mindenkinek különböző dolgok jutnak eszébe.
November elseje van. Erre a napra általában fagyni szokott, így a temetőbe kivitt Krizantémok elfagynak.
Mindszentek napján elhunyt szeretteinkre emlékezünk, ez a nap csak az övéké, és szerencsére néhány éve ez a nap munkaszüneti nap lett.
Ilyenkor az emberek kimennek a temetőbe, felkeresik vidéken eltemetett hozzátartozóikat, virágot helyeznek a sírra, és mécseseket, gyertyákat gyújtanak. Este fényárban úszik a temető, csodálatos látvány, és valamilyen megfoghatatlan érzés, tisztelet az elhunytak előtt- vesz úrrá rajtam.
Eddig mindig lehangolt, szomorúsággal töltött el ez a nap, és estére fájó könnyeim is kicsordultak. Ez az első év, hogy nem sírok. Elfogadtam a halálukat, s talán megértettem a halál lényegét.
Ők csak fizikális valójukban szűntek meg számunkra létezni. Lelkük valamilyen új testben örökre tovább él. És az én emlékeimben is élnek, amíg itt a földön
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése