Tegnap este beszélgettünk itt egyik kedves ismerősömmel. Kedvelem az illetőt, mert vicces, humoros, olyan személy akit lehet húzni, cukkolni.
Szoktuk is egymást rendesen.
Valahogy felvetődött a lélek egyesülése, a lélek ölelkezése.
A lélek létezését csak azok a személyek fogadják el, akik hisznek a reinkarnációban.
Megkérdezte, szeretek-e itt lenni?
A válaszom igen volt. Érnek apróbb fájdalmak, meglepetések, de ezek eltörpülnek amellett a fantasztikus érzés mellett, amelyet olykor a lélek ölelkezése nyújt.
Megkérdezte, mit értek ez alatt? Csak röviden válaszoltam. Mikor lelked rákapcsolódik egy másik személy lelkének rezgéseire, és egy pillanatig, vagy a pillanat töredékéig együtt rezegnek.
Hm..felelte, ő ezt a barátainál érzi. Közöltem vele, ott nem érezheti, és a párjánál sem(biztos).
Akkor fejtsd ki, mi is a lélek ölelkezése?
A lélek ölelkezése szerintem: mikor két ember annyira egy síkon van egymással(egymásnak), hogy lelkük ráhangolódik a másik lelkének rezgéseire.
Ezt a lélek ösztönösen teszi, a tudatnak nincs köze hozzá és beleszólása sem.
És a testnek sem. Mondjuk a testet a tudat irányítja.
Mikor a két lélek összekapcsolódik, összesimul, megszűnik az idő ,a tér és a gondolat. Tulajdonképpen átlépünk egy másik dimenzióba, ahol semmi nem számít, csak az érzelmek. Pontosabban egyetlen érzelem, amely mindegyiknél hatalmasabb és magába foglal minden érzést: a Szeretet.
Ez csak egy rövid ideig, egy pillanatig, vagy a pillanat töredékéig tartó állapot.
Hogy mit érzünk ilyenkor? Melegséget, elönt a szeretet, a szívünk környékén apró szorítást, sóvárgást , torokszorítást, gyomorgörcsöt...és magától gyengéden kicsorduló könnyeket...
Semmihez nem fogható, csodálatos érzés....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése