„Fura dolog ez a vonzódás... Azt gondolod, hogy sose tud elhatalmasodni rajtad, hogy meg tudsz állni egy pontnál, hogy féken tudod tartani érzéseidet... de közben észrevétlenül átjárja a szíved, először csak néha jut eszedbe, majd vele fekszel és utána már vele kelsz... életed része lesz, úgy, hogy nem is veszed észre és már sosem fogod tudni kitörölni a szívedből..."
Hm..vonzódás..szeretem. Egy darabig. Addig, amíg mindennap tudunk valami újat adni a másiknak. Gondolok itt humorra, törődésre, játékra, kikapcsolódásra, mindegy csak új legyen, ne a megszokott. Addig működik a vonzás törvénye. Mert kedvelem, mert szeretem, mert vágyok rá, vonzódom hozzá mert elkápráztat, mert cssodálom. Rózsaszín köd? Ugyanis ilyenkor nem látom a hibáit, mert ha igen, akkor már elfogadom, és nem vonzódásról, hanem kapcsolatról, összetartozásról, birtoklásról beszélünk.
Birtoklás...sajnos, de birtokló típus vagyok. Sajnos? Nem biztos. Amíg magamat adom, teljesen és 90%-ban csak neki, akkor elvárom, hogy neki is csak én létezzek ugyanilyen arányban. De lehetnek elvárásaim? Hiszen azt próbálom néhány hónapja megtanulni, hogy fogadjak el mindenkit olyannak, amilyen. De ez nem mindenkivel szemben sikerül.
Vonzódás..egyenlő lenne a szerelemmel? Nem hiszem. Mert vonzódhatok valakihez anélkül is , hogy szerelmes lennék bele. A vonzódás a szerelem első lépcsője lenne? Ahogy mélyül a vonzódás úgy haladok a szerelmi ranglétrán, és úgy melegszik a levegő? Mikor már égek, lángolok, fent vagyok legfelül? Talán...
Igen, életem része lesz, egy darabig. De ki tudom törölni, ha akarom. Mert minden azon dől el, akarok valamit, valakit vagy sem. Nos..ha akarom, elfelejtem. Szinte teljesen. Persze, ehhez idő kell..de már ezt is megtanultam, hogy aki elmegy önszántából, minél hamarabb kitöröljem a szívemből, anélkül, hogy sérülnék. Köszönöm azoknak , pontosabban 3 embernek, akik segítettek ebben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése