Közkívánatra.:DDD

A folytatás... Ronald újra boldog volt. Isten meghallgatta szavait, és visszavezérelte hozzá az imádott nőt. És ráadásul az ő gyermekét hordja a szíve alatt! Végre, apa leszek! Lesz trónörökösöm! Viszont erről eszébe jutott, hogy kis birodalmát két oldalról is támadják, és az árnyék átvonult az arcán. Csillagfény könnyein át bűnbánóan leste a férjét, akit elhagyott. Szégyellte magát, bűntudata volt. Ronald letörölte az imádott nő könnyeit. Olvasott felesége gondolataiban. Látta, érezte a vívódásait. -Megbocsájtok! Ne emészd magad! Nagyon szeretlek! És a gyermekemet hordod a szíved alatt, így még jobban foglak szeretni. Próbálok több időt tölteni Veled, de meg kell védenem a birodalmunkat. Garantálnom kell a biztonságotokat, hiszen Ti vagytok számomra az élet értelme. Valahogy majd átvészeljük a gondokat. De többet ne hagyj el! Csillagfény még mindig a könnyeit nyelte. Csak most tudatosult benne, mennyire nemes lelkű a férje. Hogy volt képes elcsábulni holmi szép szavaktól? Na, és a szép szavak mögött a fizikális teljesítmény meg nulla volt. Részeg volt , durva, közönyös, figyelmetlen, tíz perc alatt lezavarta az egész aktust. És ez volt számára a szeretkezés? Pfújj! Ahogy visszaidézte az egészet , hányingere lett. Undorral gondolt a Szőkére. Még jó, hogy csak egyetlen alkalom volt, többet nem bírt volna elviselni. Inkább megölte volna a férfit, mint hogy még egyszer hozzá nyúljon. Tanultam belőle, soha többet nem dőlök be a szép szavaknak! Itt van mellettem a jóképű, kedves , rendes férjem, megvan mindenem, és mégis, mégis hiányzott valami. Ez is azt bizonyítja, hogy az ember telhetetlen. Megérdemeltem. De, Istenem, többet ne büntess, nem fogok még egyszer letérni az utamról- így fohászkodott magában. Még mindig a palota előterében álltak. Férje megfogta Csillagfény kezét, és gyengéd csókot lehelt rá. -Gyere, menjünk be. Csillagfény követte. A hálószobába mentek. Ronald először magához ölelte a megszeppent nőt, majd állát felemelve a szemébe nézett. -Csillagfény, szeretsz engem? Nem akarlak felzaklatni, de tudnom kell mit érzel irántam. Ha már nem szeretsz, de velem akarsz élni, hogy a gyermekünk biztonságban nőhessen fel, én abban is benne vagyok. -Szeretlek Ronald. Tisztában vagyok vele, hogy hibát követtem el, hogy megbántottalak mélységesen. Sőt! Megaláztalak a szökésemmel és a hűtlenségemmel. Bűnömre nincs mentség. De ha Te ezek után is szeretsz és elfogadsz, akkor megígérem, hogy többet nem hagylak el. Ronald magához ölelte a nőt, majd lágyan, puhán, leheletnyi finoman megcsókolta. Ajkaik összefonódtak, nyelvük kutatva-kergetőzve simogatta egymást. Szeretkeztek. Végtelen gyengédséggel, ás odaadással. Megannyi apró érintés, becézések, halk sóhajok jellemezték együttlétüket. Csillagfény ekkor döbbent rá: örökre hazaért.