Ha szeretsz valakit...

'Ha szeretsz valakit, engedd el, s ha ő is szeret téged, akkor majd visszajön hozzád’ - biztos mindannyian ismerjük már ezt a mondást. De belegondoltunk már, mekkora BAROMSÁG ez?! Ha szeretünk valakit, nem engedjük el, egyszerűen nem adjuk fel ilyen könnyen! Ha megtesszük, ha elengedjük (ráadásul ilyen indokkal), akkor ne csodálkozzunk, ha a másik aztán soha többé nem tér vissza hozzánk.. hiszen joggal gondolhatja: ‘ha igazán szeretett volna, nem engedett volna el.!!!'


Akkor nézzük sorban...Tegnap írtam éppen arról, hogy ha valaki menni akar el kell engedni, fájdalom és harag nélkül. Hiszen az Ő döntése, és ezt el kell fogadni. Mert ha valamiért már nem vagyok vonzó számára, megszűnik a kötődés, tehetek én bármit, úgyis el fog menni. Ezért kell viták, veszekedések, alázások, mocskolódások nélkül elengedni. Miért is tennénk keresztbe még utoljára neki? Én több leszek attól? Nem. Ő több lesz attól, vagy ad neki valami pozitívumot? Nem. Akkor miért keseríteném meg még utoljára az életét? Csak azért hogy kitöltsem rajta a dühömet, a sértettségemet? Elégtételt vagyek rajta? Talán bosszúból? Nem szabad! El kell engedni méltósággal, és nem lejjebb süllyedni azon a bizonyos létrán.
Visszajön hozzád...Ezt a mondást én úgy ismerem, hogy akit visszavárnak, az előbb-utóbb visszajön. Nem igaz. Nem jön vissza! Visszajön a gondolatainkba, ugyanis a gondolataink által éltetjük, de csak magunkban. Vagyis számunkra továbbra is létezni fog, de nem fizikális valójában, vagyis egy emlék marad. Az meg minek? Egy emlék nem tudja beteljesíteni, megvalósítani az álmainkat, vágyainkat.
Aki menni akar az menjen, sőt meg kell köszönni neki, hogy lehetőséget ad mások megismerésére. Ha ezzel a tudattal engedjük el, sokkal könnyebb. Nincs akkora fájdalom, csak valamilyen letisztult, lenyugodott emlék-kép marad belőle.
"Ha igazán szeretett volna, nem engedett volna el"- ez megint akkora baromság két okból is. "Ha" nincs..A Most-ban élünk a jelenben, ahol a ha szócska nem létezik. Csak a van. A volt sem, mert az a múlt, és a múlt már nincs, vagyis a Most-ban az sem létezik.Vagy szeretünk valakit vagy nem. Ilyen megfogalmazás nincs, hogy ha szeretett volna- mert ez megint azt mutatja, hogy nem tudjuk elengedni, holott ő már elment. A másik ok, pedig, hogy szeretni sokféleképpen lehet: szerelemmel, barátilag, óvon, féltőn , vággyal, megértéssel...stb. Minden szeretet-megnyilvánulás más. Ha szerelemmel szeretünk az előbb-utóbb elmúlik, vagy átalakul szeretetté. Mert ugye egyszer a tűz is kialszik, örökké nem éghet..Ilyen a szerelem is. Egyformán nem lehet táplálni.
A legnehezebb elengedni, azt, akit szerelemmel, vagy tartós szeretettel szeretünk. Mert az utóbbinál már hosszabb időtartam van, szorosabb kötődés, évek..
Tehát, aki menni akar el kell engedni, és soha nem jön vissza....