Gondolatban megszöktem a zajos gondoktól, hogy gyerek korom titkos zugában, semmitől sem zavarva várhassalak. (Csak képzeld!).. Ültem a fák alatt, hallgattam az erdő neszeit és izgatottan lestem az ösvényt. Olyan rókásan a Kis hercegből. Elképzeltem: jöttél felém, elindultam feléd. Álltunk csak szemben egymással és nem tudtunk szólni. Kinyújtottad a kezed és én megfogtam. Magamhoz húztalak. Karjaimba simultál és reszketve öleltél vissza. Nem akartam,hogy véget érjen. Lehajtottad a fejed vállamra. Beszívtam hajad illatát. Lassan kibontakoztam ölelésedből és szemedbe néztem. Mennyi érzelem, kedvesség, vágy. Végig simítottam arcod. A szemöldököd ívét, szád vonalát, álladról nyakadra táncoltak ujjaim. Behunytad a szemed, hátra hajtottad a fejed és átadtad magad. Éreztem, hogy az enyém vagy. Szádhoz hajoltam.
Hmmm..leírnám, nem tudom. A gyümölcsök, virágok, íze. A búvópatak, ahogy lassan felszínre tör és végül tengerré válik; az ereje szádnak....ha most folytatnám.. De nem merem. Talán össze is törne az álom..
Az álom folytatódik..megjelentem a pici , szűk ösvényen. Tudtam, hogy vársz. Éreztem. Hogy honnan és miért, ne kérdezd. Nem tudom. Mint annyi mindent nem tudunk az életben. Talán a gondolataiddal bevonzottál..A lényeg, mentem. Ahogy megláttam, hogy ott ülsz, tudtam, hogy engem vársz. Elmosolyodtam. És szaladtam feléd, hogy minél hamarabb odaérjek. Hogy ne veszítsek el egyetlen értékes pillanatot sem a Veled történő találkozásból. Felálltál..karjaidat kitártad felém- ölelésre. És én belesimultam.Szorosan átöleltél, mintha többé már nem akarnál elengedni. Tudtam, megértettem, hogy hazaérkeztem:-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése